„Már az is eredmény, hogy az egész társaság leült”

Mit jelent kisebbségi magyar újságírónak lenni egy olyan közegben, ahol a közösség kicsi, a politika erős, a piac szűk, az olvasók fogynak, és szinte mindenki ismer mindenkit?

A kérdés ugyan nem hangzott el szó szerint Szabadkán a Tiszta Sor médiatanácskozáson, a felszólalások jelentős része mégis erre kereste a választ. Vajon egy kisebbségi magyar médium elsődleges feladata a közösség képviselete vagy a politikai és intézményi hatalom ellenőrzése? Egyesek a politikai befolyást tartották a legnagyobb problémának, mások a közönség fogyását, a finanszírozási nehézségeket vagy a közösségépítő és kritikus sajtó közötti feszültséget. Abban azonban már nem sikerült egyetértésre jutniuk, hogy mindebből milyen közös következtetést kellene levonni.

 

Tiszta Sor médiatanácskozás, forrás: Szabad Magyar Szó

Május 29-én délelőtt tíz órakor a legtöbb vajdasági magyar újságíró, szerkesztő és médiavezető ugyanannál az asztalnál foglalt helyet a szabadkai Szakegyesületek és Társulatok Szövetségének székházában. Voltak köztük olyanok, akik évek óta nem jelentek meg ugyanazon szakmai rendezvényen, és olyanok is, akik nyilvánosan bírálták egymás munkáját. Nem csoda, hogy a tanácskozás hamar túllépett a sajtószabadság kérdésén, és a vajdasági magyar média szinte valamennyi alapvető problémája szóba került. Az eredetileg tervezett közös nyilatkozat végül nem született meg.Az eseményt a Sajtószabadság Alapítvány hívta össze, amely a Vajdasági Magyar Szövetségtől (VMSZ) és a Magyar Nemzeti Tanácstól (MNT) független kiadóként működik. A tanácskozás hátterében ugyanakkor olyan viták álltak, amelyek a vajdasági magyar nyilvánosság intézményi működését is érintik. Az MNT több médium alapítói jogait gyakorolja, összetételét pedig jelenleg kizárólag a VMSZ által állított lista adja, mivel a 2022-es nemzeti tanácsi választáson más lista nem indult.

Árad a Tisza

Április végén találkozott egymással Pásztor Bálint és Magyar Péter. A találkozó után Magyar közösségi oldalán azt írta: „nem fogjuk elfogadni, hogy az anyaországi támogatásból működő, a VMSZ által kontrollált vajdasági magyar média egy az egyben Fidesz-propagandát közvetítsen”.

Néhány nappal később, május 6-án Fremond Árpád, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke nyilvános bejegyzésben arról írt, hogy arra kérte az MNT-alapítású médiumokat: „még nyitottabban biztosítsanak teret a különböző véleményeknek”. A felhívást a Szabad Magyar Szó cikksorozatában megszólaló független újságírók és szerkesztők egy része a politikai beavatkozás újabb bizonyítékaként értelmezte. Az MNT-alapítású médiumok vezetői ezzel szemben azt hangsúlyozták, hogy csupán a fenntartó által megfogalmazott általános elvárásról van szó. Eközben a Sajtószabadság Alapítvány médiatanácskozást hirdetett. A rendezvényt beharangozó közlemény szintén a magyarországi politikai változásokra utalt, és a vajdasági magyar média helyzetével való szembenézés szükségességéről írt.A Fremond-bejegyzés körüli vita már a tanácskozás előtt megmutatta, mennyire eltérően gondolkodnak a résztvevők a politikai befolyás kérdéséről.

Lehet-e újrakezdés?

Ez az értelmezési különbség végigkísérte magát a tanácskozást is. Az esemény szervezői eredetileg egy közös szakmai nyilatkozat elfogadását tervezték, amely a sajtószabadság, a szakmai autonómia és a nyílt közbeszéd alapelveit fogalmazta volna meg. A résztvevők azonban több kérdésben sem jutottak közös álláspontra, ezért végül csak egy rövid közleményt fogadtak el. A történethez hozzátartozik az is, hogy nem minden meghívott vett részt az eseményen. Távol maradt többek között az első vajdasági magyar internetes portál, a VajdaságMA főszerkesztője, valamint például Bozóki Antal jogász-publicista is, aki megkeresésemre úgy fogalmazott: „következmények és személyi változások nélkül nehezen képzelhető el valódi megújulás és hiteles újrakezdés. Korábban már kifejtettem: nem lehet közös jövőképet alkotni azokkal, akik eddig kárt okoztak.” A tanácskozás első részében a szerkesztők és médiavezetők kaptak hat percet álláspontjuk ismertetésére, a másodikban a többi meghívott is felszólalhatott. A rendezvény szerkezete miatt az első félidő megszólalásait nem követte klasszikus vita, legfeljebb rövid reflexiók hangzottak el egymás gondolataira a saját felszólalási idejükben.

Tiszta Sor médiatanácskozás Tőke János és Purger Tibor, forrás: Szabad Magyar Szó

A politika alapította és a politika is szünteti meg

„A politika alapította a Magyar Szót és a politika is fogja megszüntetni” – mondta Németh Zoltán, a Magyar Szó nyugalmazott újságírója a tanácskozás második felében. Németh ezzel arra utalt, hogy a Magyar Szó elődje, a Szabad Vajdaság is politikai projektként jött létre a második világháború után. Bódis Gábor, a Napló alapítója szerint „voltak kegyelmi periódusok, amikor az állam nem figyelt oda”, mert a szerb államot elsősorban a szerb nyelvű média érdekelte, a magyar politikai elit pedig nem tulajdonított különösebb jelentőséget a televíziónak, mint ahogy a mostaniak a közösségi médiának. Öreg Dezső, az Újvidéki Rádió magyar adásának korábbi főszerkesztője úgy emlékezett vissza, hogy Milošević idején a magyar szerkesztőségek voltak azok, amelyek bemutatták a valóságot: „a szerbeket nem érdekelte, a magyarok pedig nem követték”.

 

A múlt mellett a jelen konfliktusai is megjelentek a megszólalásokban. Erdődi Edvina, a Magyar Szó Lapkiadó igazgatója azt sérelmezte, hogy a független sajtóban többen anélkül fogalmaztak meg róla kritikát, hogy előtte megkeresték volna. „Ha együttműködésről beszélünk, nem az árokásással kellene foglalkozni” – mondta. Szerinte a konkrét sérelmeket zárt körben kellene megvitatni: „Szakmai tanácskozás lett, vagy nyilvános eseményként más narratívát szeretnénk létrehozni?” A személyes konfliktusok mögött azonban egy alapvetőbb kérdés húzódott: mi az újságíró feladata kisebbségi környezetben? Zakinszky Toma Viktória, a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar médiaoktatója szerint háttérbe szorult az a szemlélet, amelyben az újságíró nemcsak meghallgatja a politikusokat, hanem saját kérdéseit is felteszi nekik. „Nem csak ez az újságírás, viszont ha tájékoztatásról beszélünk, ezt a fajta hozzáállást kell visszahozni az újságírásba.”

Erdődi Edvina és Pesevszki Evelyn 

forrás: Szabad Magyar Szó 

A leghatározottabb bírálatot Tőke János, a Sajtószabadság Alapítvány ügyvezető igazgatója fogalmazta meg. Szerinte az elmúlt években a vajdasági magyar médiában a közösség szolgálata helyett a politikai lojalitás került előtérbe. „A sajtó szerepe nem ez, hanem hogy utánajárjon a dolgoknak, hogy kérdezzen, hogy oknyomozzon, hogy kritikus és közben szabad legyen.” Felszólalása végén a múltbeli sérelmek kérdésére is visszatért. Úgy fogalmazott, hogy nem neki tartoznak bocsánatkéréssel, hanem „azoknak a magyar embereknek, akiknek a hangja nem jutott el a polgárokhoz tíz éven át, tőlük kellene bocsánatot kérni, mivel az ő adójukból tartotta fenn magát az MNT alapítású média.

 

Kisebbségi erkölcsiség vagy szakmai újságírás?

Magyar Péter áprilisi bejegyzésében a Pannon RTV-t a Fidesz-propaganda egyik közvetítőjeként nevezte meg. Agárdi Gábor, a médium igazgatója a tanácskozáson visszautasította ezt a megközelítést, és a vajdasági magyar újságírótársadalom megosztottságának gyökereit két korábbi konfliktusban látta: a Magyar Szó körüli, másfél évtizeddel ezelőtti vitákban, valamint a Magyar Mozgalom megjelenésében. Az első törésvonal a Magyar Szó 2011-es főszerkesztőváltásához kapcsolódik. A mostani tanácskozáson is jelen lévő Pressburger Csabát, az Észverés Podcast szerkesztőjét akkor váltották le a lap éléről. A másik fordulópont a Magyar Mozgalom 2015-ös megjelenése volt, amely szervezet a VMSZ hosszú idő utáni első komoly politikai kihívójaként lépett fel. A konfliktus hamar a médiatérben is megjelent: Kókai Pétert 2016-ban távolították el a Magyar Szótól a mozgalom színeiben vállalt közéleti szerepe miatt. Ezt követően a tanácskozás moderátorával, Purger Tiborral megalapította a Szabad Magyar Szót, amely mára az egyik legolvasottabb vajdasági magyar portállá vált. A vita azonban nem csupán személyi vagy intézményi konfliktusokról szólt. A felszólalásokból az rajzolódott ki, hogy a jelenlévők magáról az újságírás szerepéről sem gondolkodnak egyformán. A szemléletbeli különbség már a 2011-es Magyar Szó-vitában is megjelent. Bodzsoni István későbbi a Pannon RTV igazgató akkor arról beszélt, hogy az újságírói szabadság addig természetes, amíg „nem lépi túl az adott közösség kereteit”.

Hasonló kérdések kerültek elő a Magyar Nemzeti Tanács 2023-as médiafejlesztési stratégiájának vitájában is. Pressburger akkor azt kifogásolta, hogy a dokumentum a szakmaiságot a kisebbségi erkölcsiséggel állítja szembe. Fremond Árpád, az MNT elnöke ezzel szemben úgy fogalmazott: „a mi politikai beállítottságunk szája íze szerint készült el ez a stratégia”, és azok a médiumok kerültek bele, „akikkel együtt tudunk működni”. Ugyanezekből az időkből származik az a gyakran idézett mondat, amely az MNT Végrehajtó Bizottságának tájékoztatással megbízott tagja által egy televíziós beszélgetésben hangzott el: „hagyjuk már abba ezt az objektív újságírást”. A tanácskozás felszólalásai így nem a semmiből érkeztek. Több résztvevő számára a sajtószabadság kérdése ma is összefonódik azzal a dilemmával, hogy egy kisebbségi magyar médium elsődleges feladata a közösség képviselete vagy a hatalom ellenőrzése. És az sem véletlen, hogy már a kezdés előtt több résztvevő is arról beszélt nekem, hogy nem számít közös nyilatkozatra.

Kinek írunk?

A tanácskozás jelentős részét a politika és a média viszonyáról szóló vita töltötte ki. Pesevszki Evelyn, a Magyar Szó jelenlegi főszerkesztője szerint túlságosan is. Miután kifogásolta, hogy a beszélgetés során többször is címkéző megfogalmazások hangzottak el, azt kérdezte: „nem értem a logikát, ha valamit politikamentesíteni akarunk, miért a politika a mozgatórugója”. Szerinte a vajdasági média jövőjéről szóló vitákban nagyobb hangsúlyt kellene kapniuk a demográfiai folyamatoknak, a közönség változó igényeinek és az újságíróképzés kérdéseinek is. Brasnyó Zoltán, a Pannon RTV rádiójának főszerkesztője konkrét állítások nélkül, de önkritikus hangot ütött meg. Szerinte a Pannonnak szembe kell néznie azokkal a hibákkal, amelyeket bizonyíthatóan elkövetett. Több felszólaló ugyanakkor arra is emlékeztetett, hogy a vajdasági magyar médiatér nem minden szereplője működött teljesen egyszólamúan az elmúlt években.

Mivel a tanácskozás első fele nem közvetlen reflexiókra épült, a tematika egyik esetben sem tudott szervezetten irányt váltani. Többen ugyanakkor olyan problémákat emeltek ki, amelyek túlmutattak a politikai befolyás kérdésén. Különösen figyelemre méltó volt Kókai Péter megszólalása. Ő maga annak a konfliktusnak az egyik legismertebb szereplője, amely a Magyar Mozgalom megjelenése után a vajdasági magyar médiát is megosztotta. Ennek ellenére Pressburger Csabához hasonlóan ő sem a saját történetét állította felszólalása középpontjába. Ehelyett amellett érvelt, hogy a vajdasági magyar nyilvánosság szűkülő terében minden újságíróra szükség van.

Kókai Péter, forrás: Szabad Magyar Szó

Míg Pressburger csupán feltette a kérdést, hogy „mi lesz a propagandistákkal?”, Tőke János a korábban idézett éles kritikái mellett a következőt mondta: „a Sajtószabadság Alapítvány ügyvezetőjeként kijelentem, azt szeretnénk, hogy egyetlen médiamunkás se veszítse el az állását, és a jövőben minden tájékoztatási eszköz az olvasottsága és a látogatottsága/nézettsége alapján részesüljön a különböző támogatásokból.” Többen a közönség elérését, a gazdasági fenntarthatóságnak és a szakmai együttműködést emelték ki. A nyomtatott sajtó jövője szintén visszatérő téma volt. Pressburger Csaba már a tanácskozás elején megfogalmazta azt a véleményét, amelyet szerinte a vajdasági magyar médiában továbbra is tabuként kezelnek: meglátása szerint nincs szükség nyomtatott napilapra. Szerinte legfeljebb két nyomtatott hetilap fennmaradása lenne indokolt, egy magazinos és egy közéleti profilú kiadványé. Később Toma Viktória médiatanár is hasonló kérdést vetett fel. Elmondása szerint hallgatóival végzett kutatások alapján „pénzkidobás erőltetni a nyomtatott sajtótermékek jelen formájában való finanszírozását”. Ezzel szemben Pesevszki Evelyn úgy fogalmazott: a napilap „egy szerzett jog, egy kiváltság”, amelyről „bűn lenne lemondani”. Ebben a kérdésben egyébként több, az MNT-től független médium képviselője sem értett egyet Pressburgerrel. Bódis Gábor szerint Magyar Péter felemelkedése azt mutatja, hogy a közösségi média alapjaiban alakította át a politikai nyilvánosságot. Szerinte a vajdasági magyar médiának alkalmazkodnia kell ehhez a változáshoz, különben, ha nem érkeznének támogatások, „megfullad”. A felszólalások sokszínűsége végül a közös nyilatkozat szövegének vitájában ütközött ki a leglátványosabban.

A nulladik pont

Gyurkovics Virág, az Átlátszó Vajdasági oknyomozó újságíró szerint a tervezett nyilatkozat csak akkor lehetett volna előremutató, ha megnevezi az elmúlt évek sérelmeit és az MNT-t mint felelős. Szerinte csak a sérelmek és a felelősség kérdésének tisztázása után lehetne érdemben beszélni finanszírozásról, közönségigényekről vagy új médiastratégiáról. A nyilatkozat körüli vita egyik központ eleme az a mondat volt, amely szerint: „Megjegyezzük, hogy a legerősebb pártpolitikai nyomás időszakában is voltak olyan független sajtóorgánumok és médiaszereplők, akik nem tértek le a szakmaiság útjáról.” Más résztvevők éppen ezt a megfogalmazást kifogásolták. Erdődi Edvina szerint a szöveg szakmai megállapítás helyett erkölcsi hierarchiát állított fel a jelenlévők között. Bálint Csaba, a Pannon RTV igazgatója úgy vélte, hogy a tervezet a „ti és mi” logikát erősíti. Agárdi Gábor Gyurkovicsra reflektálva elmondta: nem az ő feladatuk eldönteni, hogy a Magyar Nemzeti Tanácsnak vállalnia kell-e a felelősséget bizonyos döntésekért. A közös nyilatkozat végül nem született meg. A résztvevők egy rövidebb közleményt fogadtak el, amely további szakmai párbeszéd igényét fogalmazza meg. Pesevszki Evelyn szerint valójában „már az is eredmény, hogy az egész társaság leült”. Ha viszont Gyurkovics Virág gondolatainál maradunk, akkor a tanácskozás legfontosabb kérdése továbbra is nyitott: miként lehet közös alapelveket megfogalmazni anélkül, hogy szó essen az elmúlt évek sérelmeiről és a felelősség kérdéséről?

 

Dudás Robert