Futni mentem?

Kimozdulni a mindennapok mókuskerekéből egyre erősebb vágyként jelenik meg az emberekben. Sokan tekintenek úgy a sportra, mint egy lehetséges megoldásra. Ez azért is jó választás, mert az ember testileg kellemesen elfárad és közben nem a problémáin rágódik, valamint kikapcsolódást, lelki feltöltődést adhat. Az egyik legegyszerűbben kivitelezhető választás a futás, hiszen egy jó futócipővel már bele is kezdhetünk. A futásnak számtalan jótékony hatása van, ezért egyre többen választják, közöttük akadnak olyanok is, akik teljesen másként futnak, mint azt elsőre gondolnánk. Ugyanis nem ritka, hogy a futók között kerekesszékesek is indulnak.

Az én történetem 

Már nagyon fiatal koromban fontos volt számomra a sport és ez a hozzáállás később sem változott, azonban hatéves koromat követően mindezt már csak kerekesszékkel tudtam véghez vinni. A futás mindenki számára, így nekem is egy teljeskörű fejlődéstörténet, csak az nem mindegy, hogy kinek milyen cél lebeg a szeme előtt. Az edzést fokozatosan kell kezdeni, kis távokkal. Bennem is élesen él az első edzés emléke, amikor hét évesen először mentem „másként futni”. Mivel akkor még nem tudtam magamat egyedül hosszú távon hajtani, az egy kilométer is sok volt. Kezdetben segítség kellett, tolták a kerekesszékemet, úgy kezdtem bele az aktív sportba. A fejlődés viszont minden esetben fontos, így volt ez velem is. Először csak három és fél kilométert tudtam önállóan megtenni, majd folyamatosan egyre nagyobb távot, egészen a félmaratonig, ami 21 km.

 Firenzei Maraton 2016. november 27.

A futók életében ez a 21 km nagyon fontos pont, nagy dolog először átlépni ezt a határt, sokan évekig dolgoznak érte. Szerencsémre nekem sokszor megadatott, hogy a segítőimmel átgurulhattam a célvonalon számos félmaraton teljesítése után. Ezt követően már egyre többször, egyre nagyobb távot vállaltunk el a segítőimmel, a 42 km-es maratonoktól egészen a 100 km feletti távokig.

Ezek teljesítéséhez nem „csak” pár segítőre, hanem egy olyan összetartó, folyton támogató közegre is szükségem volt, akik minden percben mellettem álltak. Az első handbikekal – saját erőmből a segítőim támogatásával – megtett 100 km feletti teljesítményhez nekem is sok idő kellett, 15 éves koromban értem el ezt a célt.

Természetesen a sporteredmények eléréséhez elengedhetetlen a támogató háttér, ezért is mondhatom magamat szerencsésnek, hogy a családommal közösen, az ő segítségükkel állhatok rajthoz és érhetek célba a versenyeken. Az ő támogatásuk nélkül mindez nem sikerülhetne.

Deseda UltraMaraton 2026. augusztus 1.

 

Emeltem a tétet

Az álomhatár elérésekor jött az igazán nagy kihívás, a versenyeken már nem a korábban használt „futó kerekesszékben” vittek a kisérők, hanem handbike segítségével indultam, ami egy speciális, 3 kerekű sport kerekesszék. Innentől túlnyomó részben segítség nélkül, saját erőmből tettem meg a távokat. Minden kilométer nagyobb kihívás volt, azonban az eredményt egyre inkább a magaménak éreztem.

Természetesen a félmaratonok, maratonok sem maradtak el, de már izgattak a hosszabb távok is. A cél a 130 km-es Ultra Tisza-tó lett, amelyet kísérőimmel már több alkalommal teljesítettem. A mindennapokban használt kerekesszékem is megmaradt, hiszen vannak olyan versenyek, amelyeken nem lehet handbikekal indulni.

X. Ultra Tisza-tó (UTT) 2026. július 4.

A fejlődésnek köszönhetően ezzel már könnyű szerrel jutottam el 25 km fölé is egyhuzamban, ami egy teljesen más hajtási technikát igényel. Érdemes tudni, hogy számtalan olyan sportoló van, aki mozgásszervi fogyatékossággal jár futni. Vannak, akik kerekesszékkel, vannak, akik bottal, és olyanok is akadnak, akik művégtag segítségével teszik meg a kilométereket, legyen szó akár ultra távról is.

A mozgás, ami összehoz

Gyakran mondják azt, hogy a sport az esélyegyenlőséget segíti, hiszen a személyes háttértől, helyzettől, vagy más, külső tényezőktől függetlenül lehet valaki kiemelkedő sportoló. Bizonyos táv felett már nem a különbségek számítanak, hanem a biztos célba érés lebeg mindenki szeme előtt. Ez egy nagy olvasztótégely. Ha szóba kerül az, hogy ki miért kezdett el futni, akkor számtalan válasz érkezik. Vannak, akik az egészségük miatt indulnak el, vagy egy jó példát követnek, esetleg csak megtetszett nekik a társaság. Azonban számos olyan emberrel is találkozhatunk, aki egy baleset, egy sérülés, egy érzelmi trauma feldolgozása miatt választja a futást, ami nem terápia, mégis segítség lehet. Erőt adhat a talpra állásban, abban, hogy az ember menjen előre, tegyen a céljaiért, a változásért. Hihetetlenül felemelő látni, átélni azt, amikor hosszú kilométerek teljesítésével megszületik a siker.

A Suhanj! Alapítvány az a közösség, amely nem „csak” a mozgáskorlátozottak és látássérültek sportolását segíti, hanem az épekkel való közös mozgást tűzte ki célul. Az alapítvány, ahol 2012 óta futunk és önkénteskedünk a családommal, számtalan versenyen segít abban, hogy a társaimmal együtt teljesíthessünk.

 

Mint az élet megannyi területén, a sportban is érdemes több oldalról megközelíteni a dolgokat, például, amikor valaki nemcsak versenyzőként, hanem önkéntes segítőként vagy szervezőként is vesz részt egy sporteseményen. Ezek az élmények legalább annyit adhatnak, mint maga a sport, hiszen már a tudat is rengeteget számít, hogy valakinek segíteni tudunk a célja elérésében. Azért is előnyös, ha valaki a frissítőasztal „mindkét oldalán” tevékenykedik, mert ha már futási tapasztalattal a háta mögött teszi, akkor tudja, hogy az embereknek éppen abban a pillanatban mire van szükségük, mi az a mondat, vagy gesztus, aminek a segítségével át tudnak lendülni a holtponton. Számomra is fontos tapasztalás, amikor nem futóként, hanem önkéntesként megyek el egy versenyre.

Leírhatatlan az az érzés, hogy így egy kicsit „visszaadhatom” azt, amit eddig a versenyek során másoktól kapok. A sport legyen szó versenyzésről vagy szervezésről – megtanítja azt, hogy nincs olyan akadály, amit ne lehetne legyőzni vagy helyzet, amit ne lehetne megoldani. A fő az, hogy vegyünk részt a közösség életében, és tegyünk meg minden tőlünk telhetőt.

A történetem példa lehet arra, hogy érdemes belevágni, ezért sok élményben gazdag kilométert kívánok mindenkinek!

Gulyás András

mentor: Csaba Beatrix

képforrás és kiemelt kép: Gulyás András és Gulyás Zoltán FB oldala

Kiemelt kép: Wizz Air Budapest Félmaraton 2022. szeptember 11.