„Már az is eredmény, hogy az egész társaság leült”

Mit jelent kisebbségi magyar újságírónak lenni egy olyan közegben, ahol a közösség kicsi, a politika erős, a piac szűk, az olvasók fogynak, és szinte mindenki ismer mindenkit?

A kérdés ugyan nem hangzott el szó szerint Szabadkán a Tiszta Sor médiatanácskozáson, a felszólalások jelentős része mégis erre kereste a választ. Vajon egy kisebbségi magyar médium elsődleges feladata a közösség képviselete vagy a politikai és intézményi hatalom ellenőrzése? Egyesek a politikai befolyást tartották a legnagyobb problémának, mások a közönség fogyását, a finanszírozási nehézségeket vagy a közösségépítő és kritikus sajtó közötti feszültséget. Abban azonban már nem sikerült egyetértésre jutniuk, hogy mindebből milyen közös következtetést kellene levonni.

forrás: Szabad Magyar Szó

Május 29-én délelőtt tíz órakor a legtöbb vajdasági magyar újságíró, szerkesztő és médiavezető ugyanannál az asztalnál foglalt helyet a szabadkai Szakegyesületek és Társulatok Szövetségének székházában. Voltak köztük olyanok, akik évek óta nem jelentek meg ugyanazon szakmai rendezvényen, és olyanok is, akik nyilvánosan bírálták egymás munkáját. Nem csoda, hogy a tanácskozás hamar túllépett a sajtószabadság kérdésén, és a vajdasági magyar média szinte valamennyi alapvető problémája szóba került. Az eredetileg tervezett közös nyilatkozat végül nem született meg.Az eseményt a Sajtószabadság Alapítvány hívta össze, amely a Vajdasági Magyar Szövetségtől (VMSZ) és a Magyar Nemzeti Tanácstól (MNT) független kiadóként működik. A tanácskozás hátterében ugyanakkor olyan viták álltak, amelyek a vajdasági magyar nyilvánosság intézményi működését is érintik. Az MNT több médium alapítói jogait gyakorolja, összetételét pedig jelenleg kizárólag a VMSZ által állított lista adja, mivel a 2022-es nemzeti tanácsi választáson más lista nem indult.

Árad a Tisza

Április végén találkozott egymással Pásztor Bálint és Magyar Péter. A találkozó után Magyar közösségi oldalán azt írta: „nem fogjuk elfogadni, hogy az anyaországi támogatásból működő, a VMSZ által kontrollált vajdasági magyar média egy az egyben Fidesz-propagandát közvetítsen”.

Néhány nappal később, május 6-án Fremond Árpád, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke nyilvános bejegyzésben arról írt, hogy arra kérte az MNT-alapítású médiumokat: „még nyitottabban biztosítsanak teret a különböző véleményeknek”.

A felhívást a Szabad Magyar Szó cikksorozatában megszólaló független újságírók és szerkesztők egy része a politikai beavatkozás újabb bizonyítékaként értelmezte. Az MNT-alapítású médiumok vezetői ezzel szemben azt hangsúlyozták, hogy csupán a fenntartó által megfogalmazott általános elvárásról van szó. Eközben a Sajtószabadság Alapítvány médiatanácskozást hirdetett. A rendezvényt beharangozó közlemény szintén a magyarországi politikai változásokra utalt, és a vajdasági magyar média helyzetével való szembenézés szükségességéről írt.A Fremond-bejegyzés körüli vita már a tanácskozás előtt megmutatta, mennyire eltérően gondolkodnak a résztvevők a politikai befolyás kérdéséről.

Lehet-e újrakezdés?

Ez az értelmezési különbség végigkísérte magát a tanácskozást is. Az esemény szervezői eredetileg egy közös szakmai nyilatkozat elfogadását tervezték, amely a sajtószabadság, a szakmai autonómia és a nyílt közbeszéd alapelveit fogalmazta volna meg. A résztvevők azonban több kérdésben sem jutottak közös álláspontra, ezért végül csak egy rövid közleményt fogadtak el. A történethez hozzátartozik az is, hogy nem minden meghívott vett részt az eseményen. Távol maradt többek között az első vajdasági magyar internetes portál, a VajdaságMA főszerkesztője, valamint például Bozóki Antal jogász-publicista is, aki megkeresésemre úgy fogalmazott: „következmények és személyi változások nélkül nehezen képzelhető el valódi megújulás és hiteles újrakezdés. Korábban már kifejtettem: nem lehet közös jövőképet alkotni azokkal, akik eddig kárt okoztak.”

A tanácskozás első részében a szerkesztők és médiavezetők kaptak hat percet álláspontjuk ismertetésére, a másodikban a többi meghívott is felszólalhatott. A rendezvény szerkezete miatt az első félidő megszólalásait nem követte klasszikus vita, legfeljebb rövid reflexiók hangzottak el egymás gondolataira a saját felszólalási idejükben.

forrás: Szabad Magyar Szó

A politika alapította és a politika is szünteti meg

„A politika alapította a Magyar Szót és a politika is fogja megszüntetni” – mondta Németh Zoltán, a Magyar Szó nyugalmazott újságírója a tanácskozás második felében. Németh ezzel arra utalt, hogy a Magyar Szó elődje, a Szabad Vajdaság is politikai projektként jött létre a második világháború után.

Bódis Gábor, a Napló alapítója szerint „voltak kegyelmi periódusok, amikor az állam nem figyelt oda”, mert a szerb államot elsősorban a szerb nyelvű média érdekelte, a magyar politikai elit pedig nem tulajdonított különösebb jelentőséget a televíziónak, mint ahogy a mostaniak a közösségi médiának.

Öreg Dezső, az Újvidéki Rádió magyar adásának korábbi főszerkesztője úgy emlékezett vissza, hogy Milošević idején a magyar szerkesztőségek voltak azok, amelyek bemutatták a valóságot: „a szerbeket nem érdekelte, a magyarok pedig nem követték”.

A múlt mellett a jelen konfliktusai is megjelentek a megszólalásokban. Erdődi Edvina, a Magyar Szó Lapkiadó igazgatója azt sérelmezte, hogy a független sajtóban többen anélkül fogalmaztak meg róla kritikát, hogy előtte megkeresték volna. „Ha együttműködésről beszélünk, nem az árokásással kellene foglalkozni” – mondta. Szerinte a konkrét sérelmeket zárt körben kellene megvitatni: „Szakmai tanácskozás lett, vagy nyilvános eseményként más narratívát szeretnénk létrehozni?”

A személyes konfliktusok mögött azonban egy alapvetőbb kérdés húzódott: mi az újságíró feladata kisebbségi környezetben? Zakinszky Toma Viktória, a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar médiaoktatója szerint háttérbe szorult az a szemlélet, amelyben az újságíró nemcsak meghallgatja a politikusokat, hanem saját kérdéseit is felteszi nekik. „Nem csak ez az újságírás, viszont ha tájékoztatásról beszélünk, ezt a fajta hozzáállást kell visszahozni az újságírásba.”

A leghatározottabb bírálatot Tőke János, a Sajtószabadság Alapítvány ügyvezető igazgatója fogalmazta meg. Szerinte az elmúlt években a vajdasági magyar médiában a közösség szolgálata helyett a politikai lojalitás került előtérbe. „A sajtó szerepe nem ez, hanem hogy utánajárjon a dolgoknak, hogy kérdezzen, hogy oknyomozzon, hogy kritikus és közben szabad legyen.” Felszólalása végén a múltbeli sérelmek kérdésére is visszatért. Úgy fogalmazott, hogy nem neki tartoznak bocsánatkéréssel, hanem „azoknak a magyar embereknek, akiknek a hangja nem jutott el a polgárokhoz tíz éven át, tőlük kellene bocsánatot kérni, mivel az ő adójukból tartotta fenn magát az MNT alapítású média.

Dudás Robert