Több vagyok a balesetemnél

Temesvári Orsolyát a nyolc évvel ezelőtti életveszélyes balesete motiválta arra, hogy saját történetén keresztül másokon is segítsen a traumafeldolgozásban. Ma már coach és előadó, aki számos ember önismereti útját támogatta, megmutatva, hogyan találjuk meg magunkban az erőt a minden reményt elvesztett állapotunkban is. Ahogy ő is mondta, története egy „jó sztori”, de már készen áll arra, hogy a balesetidentitáson túl is megmutassa magát.

Készítette: Somlyai Luca

Orsi a legnagyobb mosollyal és legragyogóbb kisugárzással toppant be a terembe, kerekesszékben, segítőjével az oldalán. Van valami igazán inspiráló abban, amikor valakinek a pozitív jelenléte egy pillanat alatt betölti a teret. Általánosságban is így van ez, de Orsi esetében még inkább, akit a bénulását okozó balesete nem hátráltatott, hanem még inkább arra motivált, hogy a traumájában az önerő ragyogjon fel – történetét mára hivatássá formálta. Balesetének nyolcadik évfordulója alkalmából beszélgettünk vele, és nem, nem a baleset a legérdekesebb Orsiban.

Megszoktam, hogy a baleset utáni létem mindig a kérdés

„Megszoktam, hogy mindig az a kérdés, ki is vagyok én a baleset után, és erre csak azt tudom mondani, hogy ezt az önismeretet keresem én is a terápiás folyamatomban” – válaszolja Orsi arra, hogy is tekint vissza az elmúlt nyolc évre. Balesetét követően fordult igazán a pszichológiai és terápiás segítség felé, amelynek útján beleszeretett magába a tudományágba is, és ekkor jött rá, mennyire is közel áll hozzá a lelki támogató szerep. Orsi számára mindig is gyerekkori álom volt, hogy nyomot hagyjon valakiben és hallja azt a mondatot, hogy „képzeld el, ezt tőled tanultam.”

Ez a fajta lelki nyomhagyás vagy benyomáskeltés abban is kibontakozik, ahogy Orsi beszél a példaképről és annak jelentéséről számára: ő ezt nem az általános értelmezésben fogja fel. Inkább olyan mindennapi emberek jutnak eszébe, akik inspirálják: barátnője, Nóri, aki a legnagyobb természetességgel éli meg újkori anyaságát vagy akár az az orvos, aki levette a lélegeztetőgépről hosszú idő után, és „földöntúli öröm volt lett úrrá az arcán, amikor meghallotta tőlem, hogy Jó reggelt!” – mondja.

Tűzoltáskor nem feltétlenül a tűzzel kell kezdeni

Orsi a lelki segítés szenvedélyét saját szakmájává alakította. Kíváncsian kérdeztük coaching munkájáról: mi az a szemlélet, amelyet alkalmaz ügyfeleivel végzett munka során is? Mesélte, hogy számos ember elköveti azt a hibát, hogy egy traumatikus esemény megélése után rögtön ahhoz a kérdéshez ugrik, hogy „Mi lesz most?”, ahelyett, hogy a jelenlegi érzéseit dolgozná fel. Habár elsőre kontraproduktívnak hangzik, hogy tűzoltáskor ne a tűzzel foglalkozunk rögtön, mégis érthető, ahogy Orsi levezette nekünk.

Természetesen normális reakció először tagadásban lenni, ezt ő is mondta, azonban önismeret nélkül a feldolgozás olyan, mintha térkép nélkül próbálnál eligazodni: nem tudod, honnan hová mész és hogyan. De ha felismerjük az automatikus reakcióinkat és érzelmi gátainkat, könnyebb kibogozni a bennünk zajló dolgokat, és egy nehéz helyzetre is másképp látunk rá. Idővel szavakat is találunk rá és nemcsak, hogy bátorságunk lesz együtt élni az érzéssel, de már annyira ismerjük magunkat, hogy azt is tudjuk, hogyan kezeljük. Ez az önismereti út segített Orsinak is abban, hogy a baleset utáni tagadást és ellenállást maga mögött hagyja: ma már nem akar a balesetidentitás holdudvarában ragadni – „más kérdés mentén szeretnék élni” – mondja.

Ugyanakkor az egyik legnagyobb kihívás Orsi számára ma, mind személyes, mind szakmai területen, pont ez a kilépés a balesetidentitásból. Ugyanis nehéz nem ragaszkodni ehhez a történethez, hiszen ahogy ő is magyarázta, ez egy „jó sztori”. De mostanra mégis érzi, hogy az utóbbi időben egyre erősebb az a hang, ami ki akar törni ebből a szerepkörből. Orsi ugyanis egyre inkább szeretné az önismereti munkáját más területekre is kiterjeszteni, mint a női szexualitás, spiritualitás, holisztikus étkezés és az öngyógyító képesség. Orsi fejében egy kétszintű vízió körvonalazódik: globálisan egy olyan társadalom, ahol természetes segítséget kérni és megnyílni a nehézségeinkről; személyesen pedig egy olyan élet, ahol már nem a múlt történetei határozzák meg, hogy ki ő, hanem az, amivé időközben válik.

mentor: Tiefenthaler Eszter

képforrás és kiemelt kép: https://orsolyatemesvari.com/