Dagadó acélvitorlák

Csopak egy csendes, békés kis falu a Balaton északi partján, amely mára szinte egybe nőtt a nyüzsgő várossal, Balatonfüreddel. Ennek ellenére meg tudta őrizni azt a sajátos hangulatát és nyugalmát, amely olyan kedveltté tette és teszi a Balatonra látogató kirándulók és nyaralótulajdonosok között.  Az egyre növekvő autós forgalom miatt azonban szükségessé vált egy körforgalom építése a Veszprém felől beérkező 73-as főút kereszteződésébe.  A körforgalom 2023-ban készült el, a közepén pedig felépült egy nagy méretű, 5 méter magas szobor, időtálló rozsdamentes acélból és dekoratívan rozsdásodó vaslemezből.  A szobor Urmai László festőművész-grafikus munkája.

Az alkotó gyerekkora Várpalotához és Pétfürdőhöz kötődik, de felnőtt életének évtizedeiben Budapesten, azon belül Kispesten, az ikonikus Wekerle telepen élt és alkotott. A helyi baráti közösséggel együtt végzett munkák és élmények máig is meghatározóak az életében. Az intenzív pesti élet mellett nyaranta heteket töltöttek Csopakon. Feleségével együtt döntöttek úgy, hogy házat építenek és végleg a csopaki Berekhátra költöznek. Abban az időben született meg az első vázlat, majd épült meg végül a szobor. Gyakorlatilag egyidőben lettek csopaki lakosok ők és a szobor. Erről beszélgetünk Urmai Lászlóval.

Hogyan született ide ez a szobor, a körforgalom közepébe?

Még Pesten laktunk, de mint helyi nyaralótulajdonosok az interneten figyelemmel kísértük az itteni eseményeket is.  Feleségem olvasta, hogy a csopaki önkormányzat kiírt egy pályázatot, mert a tervezés alatt álló körforgalom közepébe egy installációt terveztek felállítani. Pontosabban nem is pályázat volt ez, mert nem volt meghirdetett pályázati díj, vagy ismert költségkeret. Valójában egy „ötletbörzét” hirdettek meg a helyi lakosoknak és a nyaralók tulajdonosainak, milyen is legyen az a szobor. Fontos és nekem nagyon szimpatikus volt, hogy a felhívásban kiemelték: színvonalas alkotást szeretnének létrehozni, elkerülve a klasszikusnak számító „szőlőprés” és „bőségszaru” motívumokat. Rita, a feleségem bíztatott: „Laci, próbáld meg!”. Nekem tetszett, hogy külföldi példákat is felsoroltak, például Velencét. Akkor már a terveink között szerepelt, hogy leköltözünk, de még csak elemeztük a lehetőségeinket. Pár nap múlva azt mondtam: „Hát jó… Csinálok tervet a körforgalomra.” El is küldtem, a határidő napján tervemet, mert a legnagyobb múzsa a határidő. Eltelt egy-két hónap, amikor jött egy válasz: szeretnének meghívni Csopakra, hogy beszéljünk a tervről, mert a szavazáson mindenki támogatta a beküldött anyagomat.

A körforgalom megépítése hozta ezt az igényt, a lehetőséget, de egy szobor azért nem grafikai munka…

Igen, ez egy másik műfaj… Szokatlan is lett a szobor, újdonság például az anyaghasználata. De fontos volt a „prezentáció” is, ahogyan a javaslatot papíron bemutattam. Ez grafikai munka volt. Térbe raktam, méreteztem, számításokat végeztem, szinte egy kiviteli terv részletességével. Azt gondolom, hogy az egy profin beadott pályázati anyag lett. Persze grafikusként tehettem mindezt azért, mert Pesten, a szűkebb pátriámban, „a Wekerlén”, már sok köztéri szobrot, pontosabban installációt készítettünk a barátaimmal – mérnökökkel, népművelőkkel. Ezekben a projektekben, alkotásokban nekem a látvány volt a feladatom, az emóció, az érzés, amit a szemlélőnek meg szeretnénk mutatni. A mérnökök kiszámolták, hogyan lesz stabil, mi legyen a megfelelő anyag. Én tulajdonképpen már ott megismerkedtem ezekkel a Csopakon is használt anyagokkal, a rozsdamentes acéllal és a vaslemezzel. Ez egy olyan vaslemez, amely csak a felületében rozsdásodik, de nem hatol mélyen az anyagba. Ezt az anyagot használják a modern építészetben is, mert az időjárás gyorsan patinásítja. Ezzel a háttérrel vágtam bele, hogy Csopaknak egy 5 méteres acélszobrot, egy különleges alkotást tervezzek.

Hogyan született a szobor formája, alakja? Gondolom a szokatlan anyagválasztás csak ezután következett.

Ez a szobor arról szól, amit nekem a Balaton jelent.  A Balaton számomra a szabadság, mert amikor nyaralni jön ide az ember, akkor olyan mértékű szabadság érzés ragadja el, hogy már szinte lebeg… 

Itt elfelejtettem minden gondomat, lerakhattam, ami Pesten nehezedett rám. Azért Csopak, mert itt van bor, és ráadásul jó bor. Valójában ezek indítottak el. De a strandolás, fürdőzés megjelenítése táncoló fiatalokkal a habokban, az nekem túl triviális lett volna. Ezért döntöttem a vitorlás motívum mellett.   Jellegzetes az orrvitorla, amely hatalmasra dagad, ahogy belekapaszkodik a szélbe, az röpíti a cél felé. Sok vázlatot rajzoltam, hogy a megfelelő ívet megtaláljam. Akkor tudatosult bennem, hogy ez az ív olyan, mint egy hordó íve. A dagadó vitorla, a fényes acél csövek, egyben a hordót is megformálják. Ha már hordó, akkor a hordó a bor, a bor pedig a szőlő…   

Fontos szempont, kihívás, volt a helyszín sajátossága, hogy az emberek, akik látják a szobrot, autóban ülnek, folyamatosan haladnak, nincs idejük elgondolkodni az alkotáson. Másodperceik, vagy tizedmásodperceik vannak csak. Egyértelműnek kell lennie. Ezért van benne a vaslemezen „átütött” szőlő motívum. Ez jeleníti meg a bort, Csopakot.

Amikor elkészültek az első vázlatok akkor már nagyjából ez volt a papíron?

Az első skicceknél maga a vitorla formája és az iránya volt meg. A balatoni szél dagasztja az acélvitorlákat. Ez volt a meghatározó érzés. Itt minden a Balatonról szól. A Balatontól lehet olyan érzéseket kapni ebben a faluban, amit sehol máshol. Tulajdonképpen a tó felől fújó szél repíti tovább azt az élményt, ami itt elsodorja az embert. Én erre gondoltam. Ha kék az ég mögötte, az vizuálisan is keltheti a Balaton érzetét.

Ez a szobor fémből, acélból készült. Egy festőnek nem feltétlenül az anyag jut eszébe…

Nagyon szeretem a fát, de ha térben gondolkodom, mindig fémben látom. A fém egy durva, kemény anyag, de időtállót akartam, bízva abban, hogy ez megvalósulhat. A Wekerlén is minden installációban kombináltam a fát és a fémet. A fémről azt mondjuk, hogy merev, rideg, de például az építészeti alkalmazásában pont ennek köszönhetően lehetett először könnyed, légies épületeket tervezni már 100 évvel ezelőtt is.  A fémet fizikálisan nehezebben, de szabadabban lehet alakítani. Hagyja magát, ha valaki ismeri a viselkedését. Jobban alakítható, mint egy fa. Ezért is pályáztam ezzel.

Ki tudta ezt a fémszobrot legyártani és felállítani?

Eredetileg abban a cégben gondolkodtam, akikkel a korábbi szobrainknál is együtt dolgoztunk. Végül egy csopaki, mindenki által ismert helyi cég, a Rezgő Kft. készítette el. Ez nagy segítség volt a közelsége és a helyismerete miatt. A gyártáshoz persze műszaki rajzok is kellenek, sokat kellett egyeztetnünk. Egy szobrot pedig nem egyszerű a műszaki rajz követelményeinek megfelelően dokumentálni, de hát ezért vannak az embernek barátai… A szobor fém elemeire gyakorlatilag gyártási dokumentációt adtunk le, beleértve a pontos műszaki méreteket, anyagminőséget is.A statika volt a legnehezebb feladat, emiatt az egyes alkatrészeket átterveztük és acélsodronyt is alkalmaztunk. Ennek a szobornak komoly alapot is kellett építeni, amelyet végül a körforgalom kivitelezője készített el.  A szobor gyakorlatilag együtt készült el a körforgalom építésével, közel egy év volt az átfutása.

Hasonló művek készültek Wekerlén? 

Nagy élmény nekem grafikusként térben gondolkodni és jó érzéssel tölt el, hogy még ma is állnak azok a művek.  A wekerlei életfa 5-6 méter magas, oszlopokon álló, áttört fagyökérzet, amely természetesen faanyagokból épült, és abból magasodik ki – a népművészetben sokszor használt motívum – egy rozmaring ág. Így indultak el a köztéri alkotásaim.  Azóta minden évben csinálunk egy Szent Iván-éji tűzgyújtást, egy fa szobrot építünk, ami aztán – elég szokatlan módon – a tűz martaléka lesz. A kiindulás az volt, hogy csináljunk egy olyan szobrot, amit a tűz mozgat, kelt életre vagy a tűz hatására átlátható lesz. Ami izgalmassá teszi, hogy minden évben új szobrot kell kitalálni.

Csopakon is fontos a lokálpatriotizmus

Látom is a lehetőséget. Az elmúlt három évben sok értékes és minőségi embert sikerült megismernem, akikkel érdemes szövetkezni, akikkel érdemes a kultúrát „csinálni”. Még ha először csak magunk között is. Szeretnénk, hogy az bevonzon más embereket is. 

Szóval érdemes foglalkozni a közöséggel, például filmklubbot szervezni, ami Palóznakon is van. Írókat és költőket meghívni, művészeket megismerni, bemutatkozási lehetőséget adni nekik. Ott van a kultúrház és már épül az új faluközpont, ami további teret nyit. Fontos lenne, hogy a társaságra, kultúrára vágyó embereknek ne kelljen átmenni a szomszéd faluba, ha ott izgalmas programok várják. Csopaknak méltán népszerű a strandja, de mellette szüksége lenne más, karakteres egyéni arculatra is.

Bő tíz évvel ezelőtt a falu kiemelt pontjain megjelentek fából készült, többnyire színesre festett, nagy méretű installációk, nagyon egyediek voltak, de sajnos már nem láthatók…

Igen, ezeket a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Kar, a MOME és más hazai, építészettel foglalkozó egyetem hallgatói készítették a Csopakra szervezett nyári „work-shop”-nak nevezett szakmai táborozás keretében.  A céljuk az volt, hogy olyan installációk szülessenek, amelyek vizuálisan gazdagítják a településképet, és éveken át szolgálják majd a csopakiakat, valamint az idelátogatókat. A szervezők a helyszíneket az Önkormányzattal közösen választották ki. A művek között volt például egy strandon felállított „Halles”, és egy nagy vízkerék is a Csonkatoronynál, amelyet a Séd patak vize hajtott. Sajnos ezek az installációk nem bizonyultak időtállónak, pedig nagyon karakteressé tették a falut. Hiányoznak. Jó lenne valahogy újra elmenni ebbe az irányba. Most jut eszembe, Csopakon is meg lehetne csinálni – és nagy sikere lenne – a Szent Iván-éjhez kapcsolódóan a nyárindító tűzgyújtást. Szívesen részt vennék egy ilyen projektben is.

 

 

Mohácsi Béla

mentor Csaba Beatrix

kiemelt kép és képek: Mohácsi Béla

portré kép Urmai László archívuma