Aki mindent megkérdezhet

“Ha csak kellemesebb veled beszélgetni, ha a munkahelyeden jobban kommunikálsz, az írott anyagaid jobb minőségűek, ha máshogy szólsz a szeretteidhez, a hozzád közel állókhoz, ha bátrabban állsz ki magadért, ha egy kicsit megerősödik az önbecsülésed, már megérte újságírást tanulnod!”

A fenti mondat egy gyakorlati újságíró képzésen hangzott el Csaba Beatrix tanárunk szájából, és adta az alapötletet ehhez az interjúhoz.

Beszélgetőtársam Dr. László József, a Bálint György Újságíró Akadémia igazgatója. 

Volt a Magyar Televízió alelnöke, a Harvard Business Review Budapest vezető szerkesztője, a Kossuth Rádió és a Danubius Rádió főszerkesztője, a Magyar Rádió és Televízió varsói tudósítója, és megannyi rádió- és televízió műsor szerkesztője, műsorvezetője. Számtalan fontos személyiséggel, államfőkkel, tábornokokkal, művészekkel és a világ egyik leghíresebb újságírójával készített interjúkat. Háromszor kérték fel rá, hogy legyen a magyar kormány szóvivője, amit mindháromszor visszautasított. Mint mondta, azért, mert nem akar olyasmit mondani, amit ő maga nem hisz el. Mivel jól ismerjük egymást és a magánéletben is tegeződünk, az interjú során is ezt tettük.

Miért érdemes újságírást tanulnia valakinek akkor is, ha soha nem lesz főállású újságíró?

Gabriel García Márquez írta, hogy ez a világ legcsodálatosabb szakmája. Ő maga is újságírónak vallotta magát.

Egy újságíró mindenre, de mindenre kíváncsi lehet és mindent megkérdezhet

Én voltam több helyen tudósító, rádióban, TV-ben, és úgynevezett “all-round” újságíró voltam, tehát ha Chopin koncert volt Varsóban akkor oda mentem, ha jazz dzsembori, akkor arra, ha a Legia Varsó játszott éppen a Bayern München-nel akkor arról tudósítottam, ha interjút kellett készíteni Roman Polański-val akkor azt próbáltam meg.

A legkülönbözőbb helyekre jutsz el, a legkülönbözőbb emberekkel tudsztalálkozni. Nagyon izgalmas, nagyon érdekes

Milyen ismereteket és képességeket fejleszt az újságírás elmélete, illetve a szakma, mint gyakorlati tevékenység; azokon kívül, amik első belegondolásra is nyilvánvalóak?

Van az ösztönös tehetség, és vannak tanult képességek. Végül is egy iskolát vezetek, úgyhogy maradjunk a tanult képességeknél. Goethe mondta, hogy a zseni, az félig szorgalom. És ebben azért nagyon sok igazság van. Igen komoly eredményeket lehet elérni tanulással és kíváncsisággal – mert az ennek a szakmának az egyik alapvető feltétele, hogy légy kíváncsi. Aztán megint egy németet idéznék, egy Immanuel Kant nevű németet: sapere aude – merj gondolkodni. Tehát, ha kíváncsi vagy, mersz gondolkodni és ráadásul még szorgalmas is vagy, akkor elég sokra viheted ebben a szakmában.

Jobban fogsz tudni társalogni. Megtudhatsz olyan dolgokat, jó kérdezéstechnikával, amiket egyébként nem tudnál meg.

Úgy tudsz kommunikálni ismeretlenekkel – ismeretlen helyzetekben! – hogy abból jól jössz ki.

Ezek a képességek a mindennapi életben is nagyon-nagyon hasznosak. Ha a kíváncsiságodat, az empátiádat – mert az is fontos hozzá, hogy valaki jó újságíró legyen – ha az empátiádat használod, akkor pedig eljutunk ahhoz, amihez én mindig ragaszkodnék ezzel a témával kapcsolatban. Kapuściński mondta, a huszadik század egyik legnagyobb riportere: „Ahhoz, hogy jó újságíró légy, jó embernek kell lenned.” És milyen a jó ember? Empatikus, kíváncsi, együttérző. Ez az összefüggés pedig nyilván visszafelé is működik: ha az ember jó újságíró akar lenni, akkor együttérzőbb és
empatikusabb lesz. Azt gondolom, ezek a tulajdonságok megint csak tanulhatók. És ha ezeket el tudod sajátítani, akkor utána már szinte mindegy, hogy újságíró leszel-e, vagy sem.

Ha valakinek fontos egy szívéhez közel álló jó ügy, vagy civil szervezet, ha szeretne valamilyen változást elérni a világban és újságírói képességeket akar ebben használni, akkor erre milyen lehetőségei vannak?

Például, hogy eljön hozzánk, beiratkozik, elvégzi a tanfolyamot és utána az itt szerzett ismereteket használja.

Miért tud társadalmi változást jobban elérni az, aki újságírásban jobb, mint fél évvel vagy egy évvel ezelőtt volt?

Ez a társadalmi változás, ez egy elég érdekes dolog. Én két rendszerváltást, rendszerváltozást éltem át; egyet Lengyelországban egyet pedig Magyarországon. A magam módszereivel, képességeivel,
lehetőségeivel próbáltam segíteni.

Egy rendszerváltás jelentős esemény. Hogyan segíthet ilyen nagyszabású változásokat egy átlagember, aki tájékoztatni szeretne, és amihez bizonyos újságírói képességeket is elsajátított, de nem ez a főfoglalkozása?

Például beszámol arról pontosan, hogy milyen folyamatok zajlanak, milyen viták vannak, hogyan próbálnak kilépni egy régi szisztémából és hogyan próbálnak valami újat létrehozni. Itt nagyon fontos a csapatmunka. Amikor réges-régen az amerikai forradalom zajlott a britek ellen, akkor létrehozták a “minutemen”, vagy “perc-ember” hálózatot. Azért, hogy az egyes emberek, magánemberek is tudják segíteni az ügyet. Azért, hogy tudjanak együtt dolgozni. Ezek a perc-emberek segítették a harcot az amerikai függetlenségi háborúban. Tudom, hogy ma nem hangzik jól ez a perc-ember kifejezés, ezért inkább úgy fogalmaznék, hogy… közösségi ember.

A közösségi embernek igenis van esélye, hogyha csapatban dolgozik

Egy fél évvel ezelőtt voltam egy egyetemi lapnál beszélgetni, arról, hogy hogyan dolgoznak, mit csinálnak, és azt javasoltam nekik is, hogy alapítsanak egy szövetkezetet és úgy dolgozzanak együtt. Próbálják ki ezt a formát. Ezt tudom tanácsolni ebben a szakmában nagyon sok mindenkinek.

Visszatérve az alapkérdésre: nem kifejezetten egy rendszerváltás volumenű változás elérésére gondoltam alapvetően, hanem hogyha valaki csak apró változást szeretne elérni, például van egy számára fontos téma, és azt szeretné, hogy azt az emberek jobban értsék, többen tudjanak róla, ezeket az információkat hogyan tudja jobban kommunikálni az, aki újságírást tanult?

Ma már a technológia, például a mesterséges intelligencia nagyon-nagyon sok mindent lehetővé tesz. Ami az adatgyűjtést, adatelemzést illeti hihetetlenek a lehetőségek. Egy jól megfogalmazott kérdéssel – “prompttal” – olyan információkat rak össze az M.I., ami neked másképpen több napi munkába telne.

Ha megtanulják az új technológiát kezelni, akkor két-három közösségi ember összefoghat, és szinte teljesen meg tudnak csinálni egy lapot

Ez nagyon fontos, különösen abban a helyzetben, amikor a régi formák kezdenek kiürülni, és a hatalom megpróbál elfojtani minden független kezdeményezést.

Milyen előnye van – hogyha van egyáltalán – annak, ha valaki nagyobb, profi médiumokkal dolgozik együtt fizetés nélküli gyakornokként, és nekik készít minőségi anyagokat?

Megtanulja a szakmát. Én egyetemista voltam, amikor a magyar rádió hirdetett ifjúsági munkastúdiót. Ott egyszerre dolgozott az ember és tanult. Én nem fizettem tandíjat, ők nem fizettek nekem munkabért, és mindenki jól érezte magát.

Mi az előnye és a hátránya annak, ha valaki saját médiumot indít, például blogot, videó csatornát, saját podcastot? Milyen kihívásokkal találja szembe magát az ember és aztán ezeknek a megoldása milyen képességekkel ruházza őt fel?

Ilyenkor egy olyan egyszemélyes vállalkozásod van, aminek van üzleti, bürokratikus és szakmai, tartalmi része. Ez első körben elég komoly feladat. Ha sikeres leszel, akkor ezt majd szét tudod bontani és lesznek alkalmazottaid, de az első menetben igen sok elszántság kell hozzá, és nagyon jó időbeosztás.

Hogyan érdemes azzal megküzdeni, hogy nagy a zaj, mindenki beszél, hogy telített a piac?

Ha eredeti vagy, ha egy jó ötlettel és jó személyiséggel bírsz, akkor azt el tudod adni. De szorgalommal nagyon sok mindent lehet pótolni. Van olyan ismerősöm, aki ötven éve csak autókkal
foglalkozik, autós újságíró az illető, és ma is, hogyha egy rádió vagy TV autókkal foglalkozik, akkor ott szakértőként biztosan felbukkan.

Legyél a saját témád specialistája

A one-man-show, ami ma egy influenszernél van, látszólag egy emberes; de csak látszólag! Mert ott is csapat van mögötte. Ha például Magyarországot nézem és a Partizánt, az one-man-show-ként indult, de ma már elég sokan dolgoznak rajta, hogy így működjön. Valószínűleg minden hasonló vállalkozás, hogyha sikeres, akkor ilyen modell szerint működik majd. Többfajta út is létezik. Van a specialista, a szakértő és van az, amikor olyan népszerű lettél, hogy bárkivel beszélhetsz. Az államfővel, a focistával, a sztárral, mert mindenki eljön hozzád, mert téged megnéznek, és ezért őt is megnézik.

 

Amikor valaki már alapvető dolgokat megtanult a szakmával kapcsolatban, hogyan fejlődhet tovább a gyakorlatban?

Megint csak Kapuściński-t idézem “Ezer szót olvasok el, mielőtt egyet leírok.” Muszáj tanulni, olvasni, folyamatosan.

Immanuel Kant is haláláig tanult és olvasott. Ezt soha nem érdemes abbahagyni, hogyha versenyben akarsz maradni.

 

Neked személyesen milyen különlegességek, milyen hatások vannak az életedben, amik biztosan nem lennének jelen, ha nem újságíró lettél volna?

Nem utaztam volna ennyit, nem találkoztam volna annyi féle emberrel. Ültem volna egy jogi irodában vagy egy bíróságon. Esetleg egy zöldségboltban, mert a szüleimnek zöldségboltja volt. Nem jártam volna Ausztráliát leszámítva minden kontinensen. Nem tanultam volna annyi nyelvet. Ez is nagyon fontos a különböző fordítóprogramok korában, hogy az ember saját maga képes legyen kommunikálni különböző nyelveken, mert ez nem csak jó elmetorna, hanem egy nagyszerű játék is.

Az elmúlt ötven év tapasztalatai alapján, igaza volt Gabriel García Márquez-nek, tényleg ez a világ legcsodálatosabb szakmája?

Szerintem igen. Én eredetileg más szakmák iránt érdeklődtem, sokáig akartam színházi rendező lenni például. De ha újra húsz éves lennék, és tudnám mindazt, amit most tudok, megint az újságírást választanám.

 

Lázár Patrícia

mentor: Csaba Beatrix

A kiemelt kép és a szövegben látható animált képek mesterséges intelligenciával készültek

Portré kép ujakademia.hu