Ha maradsz, lemaradsz

Budapest és az agglomeráció közötti közlekedés évek óta visszatérő probléma, amely hétvégenként és hétköznap is, különösen az esti és éjszakai órákban válik élessé. Bár elsőre kényelmi kérdésnek tűnhet, valójában komoly hatással van arra, hogy ki, mikor és milyen feltételek mellett tud részt venni a főváros kulturális és szórakoztató életében. Az utolsó járatok időpontja sok esetben nemcsak az utazást, hanem magát az estét is meghatározza. Az agglomeráció népességének növekedésével egyre többen ingáznak a fővárosba. Azonban nemcsak a munkavégzés miatt, hanem a szabadidős programokhoz is sokan választják a tömegközlekedést. A közlekedési rendszer azonban sok esetben nem alkalmazkodik ehhez az igényhez. A főváros kulturális és szórakoztató központként regionális szerepet tölt be, miközben a környező településeken korlátozottabbak a lehetőségek. A mobilitás így nem kényelmi kérdés, hanem alapfeltétel. Egy átlagos koncert vagy színházi előadás 21:30 és 22:30 között ér véget, de akár 23 óráig is elhúzódhat.

Budapest agglomerációja rendkívül kiterjedt, és számos települést foglal magába az északi, déli, keleti és nyugati térségekben egyaránt. Az agglomeráció nem csupán a közvetlenül Budapest mellett fekvő városokat jelenti, hanem olyan, a körzethez tartozó településeket is, ahonnan naponta ezrek járnak be dolgozni, tanulni vagy ügyeket intézni a fővárosba. Északon az egyik legtávolabbi agglomerációs város Vác, amely közel 41 kilométerre található Budapesttől, így az egyik legmesszebb fekvő északi településnek számít. Délen pedig Délegyháza emelhető ki, amely körülbelül 37 kilométeres távolságával szintén jól érzékelteti, milyen nagy területet ölel fel a budapesti agglomeráció. A nagy távolságok miatt az agglomerációban élők különösen kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek az esti közlekedés során. Akik lekésik az utolsó járatot, gyakran már csak a taxi marad alternatívaként, ez azonban jelentős költséggel jár. Egy Budapest–Délegyháza út ára körülbelül 18 ezer forint, míg Vácra akár 20 ezer forintba is kerülhet, ami különösen a fiatalok számára nem reális megoldás. Ezek az összegek olyan magasak, hogy sok esetben olcsóbb alternatívát jelenthet egy szállásfoglalás. Ennyi pénzből például különböző szálláskereső applikáción belül vagy különböző Facebook-csoportokban is lehet találni egyéjszakás szálláslehetőségeket, így nem feltétlenül kell kizárólag a közlekedésre hagyatkozni.

Az átszállásos útvonalak tovább növelik a bizonytalanságot. Tököl irányába például a HÉV-et Volánbusz követi, de ha a csatlakozás nem biztosított, 30–60 perces várakozás is kialakulhat. Más települések esetében az éjszakai közlekedés több átszállásra épül, így az utazási idő gyakran eléri a 90–120 percet is. A hosszú várakozás sokszor hétköznapi helyzetekben jelenik meg. „Szombat estét a belvárosban töltöttük a barátaimmal, de elnéztük az időt, emiatt lekéstük a HÉV-et. Végül 45 percet ültünk a Boráros téri McDonald’s-ban, hogy ne a megállóban fagyoskodjunk, amíg a következő járat megérkezik” – mesélte egy agglomerációban élő egyetemista.

Az agglomerációban élők számára emiatt sokszor más megoldások is felmerülnek. Gyakori, hogy családtagot vagy ismerőst kérnek meg arra, hogy autóval vigye őket haza, esetleg kölcsönadja az autót egy estére. Sok esetben az is tudatos szervezést igényel, hogy olyan társasággal menjenek programra, ahol valaki rendelkezik autóval és vállalja a hazautat. A fiatalok körében különösen jellemző, hogy még hosszú ideig a szülőkre hagyatkoznak. Ezek a megoldások azonban hosszú távon vagy a mindennapokban nem jelentenek valódi alternatívát. Bár egy-egy alkalommal működhet a szállásfoglalás, az autó kölcsönkérés vagy a családi segítség, ez nem nyújt stabil megoldást azok számára, akiknek napi szinten kell bejárniuk Budapestre munka vagy tanulás miatt.

Nem reális elvárás, hogy valaki rendszeresen több tízezer forintot költsön taxira vagy szállásra, illetve folyamatosan másokra legyen utalva a hazajutásban. Különösen problémás ez azok számára, akik esti műszakban dolgoznak, későig tartó programokon vesznek részt, vagy olyan munkarendben dolgoznak, amely nem igazodik a közösségi közlekedés korlátozott menetrendjéhez. A probléma több mint kétmillió embert érint a budapesti agglomerációban, és nemcsak az egyéni életminőségre, hanem a rendezvények látogatottságára és az esti városi élet működésére is hatással van.

Nemzetközi példák ugyanakkor azt mutatják, hogy léteznek működő megoldások: London hétvégi éjszakai metrójáratai, Berlin egész éjjel közlekedő vonalai vagy Bécs jól szervezett éjszakai buszhálózata egyaránt azt bizonyítják, hogy a városi mobilitás a társadalmi részvétel alapfeltétele. A kérdés így már nem az, hogy van-e igény a változásra, hanem az, hogy meddig lehet egy több mint kétmilliós térség életét az utolsó járat indulási idejéhez kötni. Mindez jól mutatja, hogy a hétvégi és éjszakai hazajutás kérdése már régen nem csupán kényelmi probléma. A közlekedési lehetőségek hiánya azt is meghatározza, ki mennyire tud részt venni Budapest kulturális, közösségi vagy gazdasági életében. Egy koncert, esti munka vagy baráti találkozó sokak számára nem azért válik elérhetetlenné, mert nincs rá igényük, hanem mert nincs biztos hazajutási lehetőségük az éjszaka végén. A közlekedési korlátok ráadásul a társadalmi különbségeket is erősítik: míg egyesek megengedhetik maguknak a taxit, az autót vagy a fővárosi lakhatást, addig az agglomerációban élők kénytelenek a menetrendhez igazítani az életüket.

Sári Noémi

mentor Csaba Beatrix

Kiemelt kép Wikipédia

Villamos fotó: BKK éjszakai járatok https://bkk.hu/utazasi-informaciok/kozossegi-kozlekedes/ejszakai-kozlekedes/