Útravaló a médiamegjelenések világában

2024. november 14. napján került megrendezésre a Magyarországi Szóvivők Országos Egyesülete által szervezett Kommunikációs Konferencia. Az eseménynek – amelyre a Bálint György Újságíró Akadémia hallgatói és a Kodolányi János Egyetem kommunikáció- és médiatudomány szakos diákjai is meghívást kaptak -, az egykori Tiszti Kaszinó, stílusához illő módon felújított épülete adott otthont, amely napjainkban az MBH Bank Székháza. A rendezvény apropója a 2004-ben alakult Egyesület idén 20 éves jubileuma.

     

Dr. Orodán Sándor

A Konferencia mottójául Salamon Béla „Ha én egyszer kinyitom a számat” híres mondatát választották, amely Dr. Kis Péter András, az esemény moderátora, s egyben a NAV szóvivője szerint, a szóvivők mindennapi munkáját is meghatározó gondolat, ami minden értelemben iránytűként szolgálhat. Az Egyesület fontos feladata ugyanis a szóvivők érdekképviseletének az ellátása is.

A jeles esemény Dr. Orodán Sándor elnöki köszöntőjével indult, majd Győrfi Pál, az Országos Mentőszolgálat szóvivője tartott jó hangulatú előadást „A szóvivőség alakulásáról a 90-es évektől napjainkig” címmel, aki egyben a leghosszabb ideje látja el ugyanazon intézmény képviselőjeként szóvivői feladatkörét. Végül Sztaniszláv András, a Magyar Public Relations Szövetség elnöke zárta az első blokkot „A PR szerepe a szóvivőségben” című előadásával. Mindhárom megszólaló összecsengő pontként utalt arra, hogy a szóvivők igencsak ingoványos talajon mozgó informátorok, akik teljeskörű, igen felelősségteljes munkát végeznek. Megdönthetetlen bizalom szükséges a képviselt szervezet és a szóvivő között, annál is inkább, mert az elmúlt 20 év során rendkívül felgyorsult a világ, miközben óriási változáson és technikai fejlődésen ment keresztül, ami természetesen a kommunikációs szakmára is nagy hatással bír.

Gondolatébresztő statisztikai adatként hangzott el, miszerint a 15 év feletti korosztály naponta 5 óra 4 percet tölt a televízió képernyője előtt, 3 óra 24 percet időz az interneten, rádiót 2 óra 32 percet hallgat, sajtót pedig mindösszesen 17 percet olvas. Ami azt jelenti, hogy az első kettő tekintetében összesen több, mint napi 8 órát képernyő előtt tölt. Meglepő információ, hogy hagyományos sajtóterméket már csak naponta mindössze negyedórát forgat az átlagos médiafogyasztó.

Dr. Kiss Péter András, Dr. Orodán Sándor, Győrfi Pál és Sztaniszláv András

Megtudhattuk azt is, hogy igen magasan van az a bizonyos nézői, hallgatói ingerküszöb, s nagyon nehéz versenyezni ebben az átalakult szokásvilágban. A legnehezebb kihívás, mivel lehet megragadni és fenntartani a figyelmet rövid idő alatt, valamint óriási talány a mai viszonyok között, hogyan lehetne fontos üzeneteket átadni, vagy akár bonyolultabb témakörökre felhívni a figyelmet 15-30 másodpercben.

A konferencia több előadója szerint, a szóvivő akkor jó, ha nemcsak viszi, hanem hozza is azt a bizonyos információt, tehát „nemcsak szája van, hanem füle is”, s így nemcsak a fő célt, a képviselt brand üzenetét képes átadni, hanem meg is hallja a kérdéseket, panaszokat vagy bármilyen hasznos visszacsatolást, ami elengedhetetlen a fejlesztéshez, a fejlődéshez. A jövő sikere múlhat azokon a szakembereken, akik értő, befogadó állomásokként működve képesek a kívánt fejlődés irányába fordulni.

A szakmai találkozó második része Bőhm Kornél, a Magyar Public Relations Szövetség kríziskommunikációs tagozatának alapítója, kommunikációs szakértő felszólalásával kezdődött, a „Szóvivők helye és szerepe napjaink kommunikációjában” című előadásával. Majd Kutas István, az MBH Bank kommunikációs ügyvezető igazgatója következett, aki „A szóvivő az üzleti világban” témakört fejtette ki, végül Hanga Zoltán, a Fővárosi Állat- és Növénykert szóvivője sok humorral fűszerezett, „Egyedül nem megy – újságírók és szóvivők kapcsolata régen és ma – a szóvivők szemszögéből” című beszédével zárult. Megerősítve az első rész megszólalóit ők is elmondták, hogy a szóvivő több, mint egy információforrás. Közvetítő is egyben, aki közérthetővé teszi az üzeneteket, amelyeket hitelesen képes átadni. Leginkább a kríziskommunikáció során kap igazán nagy szerepet a kommunikációs szakember, mivel régi tapasztalat, hogy amíg a jó híreket akár az intézmények, brandek vezetői is szívesen nyilvánosságra hozzák, addig a kevésbé jó hírek empatikus átadására már inkább szóvivőt alkalmaznak, aki felkészülten, a válsághelyzetek kezelésére specializálódva képes megugrani az olykor igen hálátlan szerepkört. Természetes hozadék, hogy azokban a krízishelyzetekben, ahol a vezetőség egy proaktív, együttérző kommunikációs szakemberrel dolgozik, ott mindig sokkal kevesebb sérüléssel tudnak átlavírozni a nehéz időszakon.

Bőhm Kornél, Kutas István és Hanga Zoltán

Hanga Zoltán útravalójában elhangzott, hogy figyeljünk egymásra és az információkra. Értsük meg egymást, legyünk nyitottak, hiszen, ha az emberi kapcsolataink jók, az igazán segíti a munkát, akár szóvivőként, akár újságíróként kell helyt állni. Utalt arra is, hogy „A tájékozottság magabiztossá tesz”, amire az idézett, egykori Népszabadság szlogen is emlékeztet. A résztvevők felsorolták a szakmában leginkább nélkülözhetetlen tulajdonságokat. A szóvivői pálya képviselői számára a felkészültség, minél szélesebb körű ismeret birtoklása elengedhetetlen, s nagyon hasznos, ha fel tudják ismerni a potenciális válsághelyzeteket, amelyekre célszerű reakciókat tudnak adni. Végül minden előadó egyetértett abban, hogy sem a szóvivő, sem az újságíró nem térhet el az igazságtól, mert az előbb vagy utóbb úgyis felszínre kerül. Nincs annál nagyobb bizalomvesztés, mint amikor az átadott információ nem felel meg a valóságnak, mert az aláássa a hitelességet. Persze fontos és hasznos tudás, hogy sokféle módon lehet „nem elmondani” az információkat, ennek elsajátítása sokszor szükséges, szinte életmentő segédeszközként is szolgálhat.  Ilyenkor, ha nincs felhatalmazása a szóvivőnek bizonyos információk nyilvánosságra hozatalára, akkor nem tehet mást, nem kockáztatja az általa képviselt brand bizalmának az elvesztését.

A záróblokk Köböl Anitának, az ATV műsorvezetőjének előadásával kezdődött. Őt követte Perlaky-Papp József nyilvánosság stratéga, „Kihívások a politikai kommunikációban” című témája. Ezután Szabó András Csuti influenszer kapott szót, aki a „Szóvivő-e az influenszer?” kérdéskört feszegette. Kiss Róbert Richard, a Kodolányi János Egyetem tanszékvezetője, „Tanulható-e a szóvivőség?” kérdésre adott választ, végül László József, a Bálint György Újságíró Akadémia igazgatója „Ha én egyszer kinyitom a számat” avagy amikor még nem voltak szóvivők…” címmel megtartott előadásával kötötte össze a múltat és a jelen feladatait. Kitért arra is, hogy az újságíró szakma milyen irányba fejlődhet a közös munka során.

Kutas István, Kiss Róbert Richárd és László József

A fő üzenetek itt is sokszor az „Egyedül nem megy….” gondolat köré csoportosultak, elvégre a két szakma elválaszthatatlanul támogatja egymást, közösen kell építeni a médiakapcsolatokat a tartalomkészítés vagy a sajtóközlemények során, tisztán, egyenesen kommunikálva. Helyt kell állni a krízishelyzetekben, s gondot kell fordítani a reputáció kezelésére is. Felmerült, hogy az influenszereknek – mint véleményvezéreknek – mi a felelősségük, mekkora a ráhatásuk a közvéleményre, hogyan változtatják meg a média világát, mennyire hiteles, etikus az a tér, amiben mozognak? Vannak már szóvivő influenszerek is, és influenszer szóvivők is, akik egyszerre szóvivőként és újságíróként is meghatározzák a médiamegjelenések számos felületét. Kihangsúlyozásra került, hogy a digitális világ által megváltoztatott környezet térnyerése következtében a hagyományos média világa visszaszorul. Az előbbi gyakorlatilag önálló csatatérként funkcionál, ahol fontos a jelenlét, a fókusz megtartása. Emellett kérdés, hogy mennyire vonható be a felhasználó? Ugyanis meg kell vívni a kommentfolyamok küzdelmét, ami kizárólag az érzelmek bevonzási képessége által teljesül. Az is elhangzott, hogy mára a politikai kommunikáció határozza meg a legtöbb csatorna stílusát, melynek hatékony alapja, hogy hitrendszerre képes helyezni azon narratívákat. Ezek fontosak az információt közre adni kívánó számára s így azon személyeket képes bevonni, akik megküzdenek a hozzájuk eljutó üzenetekért. Ma már sokszor nem csak a politikus határozza meg a politikai kommunikációt, hanem a szavazók, az újságírók, a szakértők, vagy éppen a közvéleménykutatók vívják meg a szócsatákat a kommentháborúkban. Fontos észrevenni, hogy szinte mindenki megküzd a narratíváért, és eközben mindenki annak hisz, akit elfogad és képvisel. Akár hitelt adhat olyan influenszernek is, aki képes a „jó szavú hétköznapi ember” módján kommunikálni, és ennek köszönhetően sok emberhez elérni.

Az is felmerült, hogy a sikeres politikai harcban karakterekre van szükség, akik már politikusi influenszerek is egyben.  Ők képesek meghatározni a közösség számára az értékeket, és sok mindent befolyásolhatnak. Egy erős karakter képes figyelmet kapni a digitális felületeken, s ha sok feszültség van körülötte, – ami persze jó konfliktusnak számíthat -, az előre viszi a fejlődést. Ha rendelkezik a „magával ragadás képességével”, akkor ezáltal gyakran van úgynevezett „Aha”-érzése a követőknek. Tehát nemcsak a politikai csoport, de a brand szempontjából is a lojalitás alapján dől el minden.

A konferencia legfőbb üzenete – amit a legtöbb előadó különböző megközelítésekkel központi elemévé tett az előadásának – , az a bizonyos „Churchill-effekt”, hogy el kell mondani az igazat, ami Churchill megfogalmazásában úgy hangzott, hogy „Nem ígérhetek mást, csak vért, erőfeszítést, verítéket és könnyeket!”. Hiszen az igaz, valós, objektív realitás átadása a legideálisabb s legelőremutatóbb eszköz a cél elérése érdekében. Fontos az információ olyan formában történő átadása, melyben mind a befogadásra képesség, mind a visszajelzés megtalálja a képzeletbeli párját. Ennek következtében fejlődésre, önreflexióra lesz képes a szakma, a brand, a közösség.

Konklúzióként hallhattuk, hogy a sajtó ellenőrző szerepe hosszú évtizedek, sőt évszázadok óta meghatározó jelentőségű. Ugyanis azzal, hogy előbb-utóbb mindenre fény derül, talán kevésbé éri meg a „reflexszerű hazudozás”, ahol mindenkinek lehetnek saját tényei az általa felépített buborékban. A valóságban a „meg sem történt”, a nyilvánvaló hárítás az nem működik, sőt kifejezetten káros hatással van a brandre, azonban a személyes hitrendszerek szintjén mégis teret nyerhet egy ilyen szituáció. Ezért különösen fontos a két szakma, – a szóvivők és az újságírók – együttműködése, annak minősége, mert a világ történéseinek alakításában igen nagy szerepük lesz a jövőben. Legfőképpen akkor, ha a felelősségteljes, objektív, elhivatott karakterek mellett, a lojalitásra alapozó, krízishelyzeteken átívelő, a válaszokat csak kikerülő hangadók lesznek többségben.

A szakmát természetesen felsőoktatási keretek között is el lehet sajátítani, ezért érdemes átnézni a Kodolányi János Egyetem tájékoztatóját, ahol magabiztos készségekkel felvértezett kommunikációs és médiaszakemberek képzése a cél, valamint a Bálint György Újságíró Akadémia kínálatát, ahol szintén kiemelt hangsúlyt fektetnek a gyakorlatias, objektív sajtómunkatársak képzésére.

Dr. Koncz Zsófia

A konferencia Dr. Koncz Zsófia, családokért felelős államtitkár beszédével zárult, aki a rendezvény fővédnökeként kiemelte, hogy mennyire fontosnak tartja a bizalmat, amit az élet „ragasztójaként” említett, valamint a hiteles, pontos információk átadásának fontosságára hívta fel a résztvevők figyelmét.

 

Pomothy Dorottya

mentor: Csaba Beatrix

Köszönjük a képeket a Magyarországi Szóvivők Országos Egyesületének

Fotó: Prémium