„Nálunk mindenki megszállott kicsit”

Lassan vége a nyárnak, szeptembertől indulnak az őszi kurzusok. Szarka Klárát, a riport és dokumentarista fotós képzés vezetőjét, Balogh Rudolf- és Aranytoll-díjas kurátort, fotótörténészt kérdeztük arról, mire számíthatnak azok, akik érdeklődnek a professzionális fotózás iránt.

 

Kinek érdemes a MÚOSZ fotós képzésére jelentkeznie?

A fotóban több dolog zseniális, az egyik, hogy a legdemokratikusabb alkotóterület. Bármikor bárki bekapcsolódhat. Hozzánk jelentkezhet bárki, aki elmúlt 18 éves és tudja az alapokat, mert arra nem vállalkozunk, hogy megtanítsuk fényképezni a hallgatókat. Nálunk nincs felvételi vizsga, de tartunk nyílt napokat, ahova egy válogatást kell hozniuk az érdeklődőknek a legjobbnak gondolt képeikből. Nem árulunk zsákbamacskát, a nehézségekre hívjuk fel a figyelmüket, hogy ne csalódjanak. Olyan is van, akinek jelezzük, hogy nem biztosan ez az ő útja. Azoknak érdemes ide jönniük, akiket az élet érdekli. Az élet megörökítése persze nagyon tágan értendő.

 

Aki elvégzi a képzésünket, annak áttekintése lesz arról, hogy Magyarországon mi van a profi fotográfiában, és nem csak a sajtóban, hanem a művészeti galériáktól kezdve a kutatáson át a múzeumokig. Helyzetbe hozzuk őket, aztán rajtuk múlik, mennyit vesznek ki ebből, mennyire élnek ezzel. Régóta tanítok fotótörténetet, képelemzést, művészettörténetet fotográfusoknak, és foglalkoztam fotóval, a sajtóban is fotósokkal dolgoztam. Tudom, mivel lehet segíteni a fotográfiában komolyabban elmélyülni akarókat, jól értem a fotográfusokat, naprakész vagyok a szűk értelemben vett szakmai kérdésekben. Látom, mi kell ahhoz, hogy a fotósok a médiában, a művészeti életben meg tudjanak kapaszkodni, és ki tudják hozni saját magukból a legjobbat.

Hogyan épül föl az oktatás?

A tanfolyamunk két részből áll. Az első öt hónapos szakaszban egy héten egyszer találkozunk személyesen 3-4 órára, néha online pluszban. Ekkor elmélyítjük a dokumentarista fotózás elméleti és gyakorlati részét. Az alapműfajokat pontosítjuk, átvesszük a klasszikus követelményeket a kompozícióban, a képválogatásban. Elemezzük, hogyan lehet egy képsorrendet jól összeállítani.

 

Színes, fekete-fehér, mikor melyik megfelelő ez is az anyag része. A fotósoknak képaláírásokat is kell tudni írniuk, vagy projektleírást adni, erről is beszélünk az órák során. Megtanítjuk azt is, hogy akinek nehézséget okoz a kapcsolatfelvétel, hogyan fejlődhet ebben. A tanítványaink látásmódját próbáljuk fejleszteni.

Az elmélet mellett folyamatosan feladatokat kapnak a résztvevők, például az utcán kell csinálniuk random portrékat megszólított emberekről. Máskor ki kell találniuk, hogy mi legyen a téma, és az mitől lesz érdekes. Van, amikor egy mesterséget kell bemutatniuk. Ott a feladat része, hogy például az adott mesterség kiszemelt művelőjével össze kell barátkozniuk, hogy megengedje a fotózást. Munkás dolog a dokumentarista fotó. Ha esik, ha fúj, akármi történik, oda kell menni.

A második etapban arra fókuszálunk, hogy mindenki csináljon egy hosszú távú anyagot. Ez csak úgy megy, ha gyakorlatilag a részévé válik a fotós annak, ami a témája. Ott kell lennie folyamatosan, miközben ő maga is változik. Ez a képzési szakasz három hónap, márciusban indul, júniusban bemutatják a hallgatók a vázlatát annak, amit terveznek. De itt nem hagyjuk őket magukra. Például pont most, július végén fogok velük egy zoomos megbeszélést tartani, hogy mennyit haladtak. Ősszel pedig megnézzük, hogy hova jutottak. Ez már grátisz, ez nem része a tanfolyamnak.

Neves fotográfusokkal, elismert szakemberekkel dolgozik a fotósiskola. Hogyan osztják el a feladatokat?

Nagyon különböző stílusú, gondolkodásmódú, beágyazottságú oktatókat kértem fel. Szeretném kicsit összezavarni a résztvevők fejét. Ma már nem működik, hogy jön a nagy tekintély és elmondja a szentenciát. Ez soha nem volt helyes, de a mai világban különösen nem az. Nincs egy igazság.

 

Szigeti Tamás vezető tanár, Balogh Rudolf-díjas fotográfus

Az oktatóink különbözőképpen gondolkoznak, de egy dologban egyformák vagyunk. Mindenki meg tudja mondani, hogy mi minőség és mi nem. Amikor látok egy anyagot, és nem az én ízlésem, azt mégis pontosan érzékelem, jól van-e megcsinálva. Olyanokat kérek föl, akinek izgalmas és értékes a portfoliója, jó a szemléletmódja, hajlandó időt áldozni az oktatásra, sőt inspirálja, lehetőséget lát benne. Nálunk mindenki megszállott kicsit.

Természetesen a vezető tanárainknak vannak dedikált feladatai. Csak néhány példa: Fábián Éva, aki portréfotóban egy markáns vonalat visz és remek pedagógus, ő a portréfényképezéssel és a kapcsolatteremtéssel foglalkozik, azzal, hogyan lehet becserkészni egy színészt vagy bármilyen híres embert. Szigeti Tamás dolga, hogy pontosítsa a műfajokat, Sebestyén László terepfeladatokat bíz a tanítványokra. A tanáraink folyamatosan értékelnek is. Próbálunk nagyon píszík lenni, de elmondjuk az elején, hogy itt őszinte véleményt adunk. Ha valakinek már „fotóművészként” kiállítása volt, vagy sok lájkot kapott egy fotójára, attól mi meg fogjuk mondani, ha rossz egy fotó. Kevés kivételtől eltekintve, meg olykor kis érzelmi amplitúdók után ezt elfogadják.

Van-e valami visszajelzésük, hogy mennyire hasznos az itt elsajátított tudás a hallgatók számára?

10 éve vezetem ezt az iskolát, átlagosan egy évfolyamon 15 fotós vesz részt, szerintem 150 körül biztos van, akik a szárnyaim alól repültek ki. Közülük úgy 40-50 emberrel viszonylag rendszeresen kapcsolatban vagyok, követem a pályájuk alakulását. Csak néhány példát említek.

 

Egy vidéki kisvárosban élő, festőművészeti ambíciójú rajztanár tanult nálunk. Teljesen új volt neki ez a riporteri szemlélet, küzdött vele. Őt most fölkérték a környékbeli hagyományőrző együttesek fotósának. Ha nem jön hozzánk, ez eszébe se jutott volna. Egy nyugdíjas korú, amatőr fényképész, amúgy jogász, beiratkozott hozzánk. Neki az emberek megszólítása nehezen ment. A vizsgafeladatában az Andrássy utat végigfényképezte úgy, hogy megszólított karakteres embereket, és megkérte, hogy lefényképezhesse őket. Egy 60 pluszos, introvertált embernek ez óriási dolog.

Van sok olyan tanítványunk, akire büszke vagyok, mert Magyarországon bekerültek a dokumentarista fotósok krémjébe, díjakat halmoznak. Többen közülük nemzetközi szinten is jelen vannak. Az Arles-i a legnagyobb európai fotófesztivál. Kovács Beát, aki rengeteg nagydíjat nyert magyar sajtófotó pályázaton és gyönyörű anyagokat csinál, aki Karsai Dániel utolsó hónapjait végigkövette, őt felkérték, hogy az egyik szekcióban tartson előadást.

Szajki Bálint, akire szintén büszke vagyok, bekerült a sajtó világába, a 24.hu-nál dolgozik, ahol a főnöke, Farkas Norbert szintén a mi tanítványunk volt. Szajki Bálint és még néhány volt tanítványom, Ruprech Judit, Melegh Noémi Napsugár Hemző Károly-díjat nyert, amit 35 év alatti fotósoknak adnak egy évben egyszer.

A Népszavánál jószerivel csupa volt diákunk dolgozik Flaijsz Pétertől Farbaky Tamáson át, Csomor Ádám, Pavel Bogolepov mind nálunk végzett. A Telexnél ott van Melegh Noémi Napsugár, aki szintén egy óriási tehetség. A hírportál kemény világ. Van, akinek való, de nem mindenki akarja ezt csinálni. Van olyan, például Mónus Márton, aki a Reutersnek dolgozik, meg más külföldi képügynökségeknek. Rózsa Tamás egy győri srác, aki sportot fényképezett, különösen bokszot. Most a Metropolitanre jár, és egy gyönyörű művészeti könyvet állított össze Japánról, és benne van egy polaroid alkotókörben.

Lettner Krisztina, aki szép fotós múlttal érkezett hozzánk, például Presser Gábornak volt sokáig a fotográfusa, kicsit tipródott, merre lépjen tovább, ő a Capa Központ munkatársa lett. Sokakat említhetnék még.

 

És akkor még egy szót sem ejtettem a 4 vagy 5 éve működő MÚOSZ-műhely nevű csoportunkról. Ide azokat a diákokat hívtam, akik az elmúlt 10 évben végeztek. Van egy online felületünk is, de rendezvényeket is szervezünk. Egy évben kétszer zártkörű képbírálatot tartunk, mert amikor valaki egy komolyabb anyagon dolgozik, akkor jó megmutatni, hogy hol tart. Tehát ez a képzés egy közösséget is ad mindazoknak, aki elkötelezettek.

 

Mikor indul a következő képzési időszak?

Októberben fogunk elindulni, szeptemberben lesznek a nyílt napok, és 2026. márciusban fognak kvázi vizsgázni a hallgatók. A végén kapnak egy hivatalos felnőttoktatási tanúsítványt és egy MÚOSZ-os oklevelet.

 

S.Takács Zsuzsanna

fotó forrás: Szarka Klára