KÁOSZ A KÖBÖN

A káosz felborítja a rendet, összekuszálja a biztosnak hitt struktúrákat, legyen szó az emberi világról vagy isteni szintekről. Nem véletlen, hogy a művészet időről időre visszatér ehhez a témához, hiszen a bonyodalmak tökéletes terepet biztosítanak az érzelmek és a konfliktusok bemutatására.

A Netflix saját készítésű „KAOS” című sorozata is ezen az úton jár, bár nem csupán a görög mitológia újraértelmezésére törekszik, hanem annak szatirikus kiforgatására is. A fekete humorral és drámai elemekkel átitatott történet az istenek és a halandók világát kortárs környezetben mutatja be, miközben olyan súlyos erkölcsi kérdéseket feszeget, mint a hatalommal való visszaélés vagy a szabad akarat és a sors közötti egyensúly.

Zeus – Jeff Goldblum  forrás: imdb.com

A történet középpontjában Zeus áll, akit Jeff Goldblum alakít. Az alkotók egy narcisztikus, hataloméhes figurát kreáltak belőle, aki jobban aggódik fizikai hanyatlása miatt, mint az isteni rend fenntartásáért. A testén tapasztalt változásokat a hatalom elvesztéseként értelmezi, ami paranoiássá teszi, és egyre kiszámíthatatlanabbá válik. Ez az alapkonfliktus teremti meg azt a káoszt, amely végigkíséri a sorozatot, amelyben az istenek emberi esendőséggel bírnak, de ez nem pusztán egy modernizáló elem – a mitológiai alakokat szándékosan torzították el, hogy szatirikus tükröt tartsanak az eredeti történetek elé. Poseidon (Cliff Curtis) például élvhajhász, aki Zeus feleségével, Heraval (Janet McTeer) folytat titkos viszonyt. Hades (David Thewlis) egy inkompetens vezető, akit saját felesége, Persephone (Rakie Ayola) háttérbe szorít. Az alvilág szürke, monoton világa a görög mitológia grandiózus elemeivel ellentétben egy elavult bürokráciára emlékeztet, amely önmaga paródiájává válik.

Hades – David Thewlis, Persephone – Rakie Ayola forrás: movieweb.com

A cselekmény egy emberi szereplőtrióra is épít: Eurydice (Aurora Perrineau), Orpheus (Killian Scott) és Ariadne sodródnak bele az istenek játékába, amely egy láncreakciót indít el, végül pedig a jóslat beteljesedéséhez vezet. A sorozat egyedi képi világa is ezt a kontrasztot erősíti: a földi jelenetek élénk színekben pompáznak, míg az alvilág fekete-fehér ábrázolása az élet és halál közötti ellentétet hangsúlyozza. A történetvezetés azonban nem mentes a kihívásoktól. Az alkotók lassú tempót diktálnak, ami csak a legkitartóbb nézők számára teszi élvezhetővé a végkifejletet. Az epizódok töredezettsége miatt nehezen áll össze egy koherens egésszé, és a nézők számára sem mindig egyértelmű, hogy a sorozat inkább az emberi erkölcsi dilemmákra vagy az isteni gyarlóságokra kíván fókuszálni.

Vajon megmenthetik-e a látványos jelenetek a káosztól a sorozatot…

Bár a „KAOS” első ránézésre egy modern adaptációnak tűnhet, valójában erős parodisztikus vonásokat hordoz. Zeusz például nem a mindentudó főisten, hanem egy önimádó diktátor, aki hajlandó a teljes személyzetét kiirtani egy elveszett szerencsehozó karóra miatt. Az ilyen eltúlzott jelenetek azt sugallják, hogy az alkotók szándékosan eltúlozták a mitológiai karakterek jellemzőit, ezzel kifigurázva az eredeti történetek hierarchikus, patriarchális világképét.

Minos – Stanley Townsend forrás: imdb.com

KAOS a köbön?

A széria központi témái közé tartozik a hatalommal való visszaélés, az istenek és az emberek közötti kapcsolat megkérdőjelezése, valamint a sors és a szabad akarat dilemmája. A sorozat alapvetően azokat a minden korszakban érvényes társadalmi kérdéseket feszegeti, mint például a patriarchális struktúrák kritikája és az egyéni szabadságvágy jogossága. Miképpen Zeus nem pusztán egy korlátlan hatalommal bíró istencsászár, hanem egy megalomán személyiség, akit saját hiúsága és egy elsuttogott jóslat paranoiássá tesz. A kibillent belső világa egészen odáig vezet, hogy az elveszett szerencsehozó karóráját kutatva, képes a teljes személyzetét egyesével agyonlőni. Ez a jelenet is önmagáért beszél, miszerint az alkotói szabadság könnyen válhat a nézőt elriasztani képes szabadossággá.

Ez a 8 részes sorozat sem nélkülözi az egyre jobban terjedő WOKE gondolkodásmód megjelenését. Például az egyes részekben felbukkanó homoerotikus elemeket, mint a Prometheus és Charon közötti szerelmi szál, amely önmagában is nélkülöz bármiféle mitológiai megalapozottságot. Emellett Suzy Eddie Izzard – brit transznemű színész és humorista – felbukkanása a sorozatban, mint Lachesis Párka, szintén elgondolkodtató. Vajon mennyivel járul hozzá az ő szexuális orientációja az általa hozott, az eredeti mitológia szerint női karakter érdemi megformálásához, noha a görög mitológia sem nélkülözi a homoszexuális és transznemű egyéneket. Ennek példája Zeus és Ganymedes kapcsolata vagy Hermaphroditus, akinek nevéből származik a hermafrodita kifejezés. Az alkotói koncepciónak köszönhetően, a sorozat nem minden korosztály számára ajánlott.

Prometheus – Stephen Dillane  forrás: radiotimes.com

Nem meglepő, hogy a „KAOS” vegyes kritikákat kapott. Egyesek kiemelik a görög mitológia friss, modern interpretációját, míg mások a történetvezetést és a karakterfejlődést kritizálják. A látványvilág és az erős színészi játék sokat hozzátesz az élményhez, de a sorozat koncepciója még így is megosztó marad. Az IMDb-n 7,4-es, a MAFAB.hu-n pedig 63%-os értékelést kapott, ami tükrözi az ellentmondásos fogadtatást.

A nézőszám dönti el, kinek van igaza…

Bár a „KAOS” ambiciózus próbálkozás, végül egyetlen évad után elkaszálták – talán azért, mert túl sok irányba próbált elindulni egyszerre. Az azonban biztos, hogy aki egy hagyományos mitológiai adaptációt vár, annak csalódás lesz a sorozat. Aki viszont nyitott a görög istenek modern, ironikus kiforgatására, annak a „KAOS” kifejezetten szórakoztató élményt nyújthat.

Kárpáti László

mentor: Csaba Beatrix