Eső után köpönyeg

 

Dull Szabolcs az Európai Unióról szóló interjúsorozatában Polyák Gábort, az ELTE BTK Média és Kommunikáció tanszékének vezetőjét, a Mérték Médiaelemző Műhely kutatóját arról kérdezte, hogy az Európai Unió új médiaszabadság-rendeletének  mi a jelentősége, és változtat-e bármit érdemben a magyar médiaviszonyokon.

„Az Európai médiaszabályozás fontos kezdeményezés, és akár valami jó is kisülhet belőle”

Az első javaslathoz képest Polyák véleménye szerint az elfogadott szöveg jobb lett, több erősebb eszközt tartalmaz, de a magyar helyzeten nem fog gyökeresen változtatni. Európa lekésett arról, hogy a magyar médiaszabadság ügyét érdemben orvosolja, mert korábban nem éltek a rendelkezésükre álló eszközökkel.

A rendelet más tagállamokban eredményes lehet. Egyre több országban ugyanis olyan politikai erők kerülnek hatalomra, amelyek a médiában nem a hatalmat ellenőrző funkciót tartják fontosnak, hanem olyan típusú nyilvánosságban érdekeltek, amelyben az uralkodó politikai elgondolás minden másnál hangosabb.

Dull Szabolcs: Egyáltalán mi dolga van az Európai Uniónak a médiával?

Polyák Gábor: Az Európai Uniónak szigorúan véve nincs jogi felhatalmazása a média részletkérdéseinek ilyen szintű szabályozására. Ezért esélyes, hogy a kérdésből európai bírósági eljárás lesz. A rendeletnek nem volt pozitív fogadtatása a nyugati piaci szereplők és médiahatóságok részéről sem. Ahol a médiaszabadság rendben van, ott minden új szabályozás fölösleges tehernek hat. Bár volt Uniós médiaszabályozás néhány kérdésben, ez most messzebb menő kísérlet.

“Sokszor az az érzésem, hogy inkább olvasunk egy szépirodalmi alkotást, mintsem egy rendeletet.” 

A legerőteljesebb jogszabály a rendelet, ezt nem kell az országok jogalkotóinak átültetniük a jogrendszerbe. Amikor egy rendelet hatályba lép, ami hosszú folyamat, akkor az érintettek egy-egy ország bírósága előtt közvetlenül hivatkozhatnak rá. A médiaszabadságról szóló rendelettel ez nem történt meg a beszélgetés idejéig. Polyák Gábor szerint, ez “olyan, mintha a magyar parlament fogadta volna el.”

Nem óvatosság, hanem hiba a szankciók hiánya, ha az Európai Unió már megtette ezt a bátor lépést, akkor végig kellett volna vinnie.

„Nincs szükség egy jogszabályban olyan elvek deklarálására, amelyek egy normális szerkesztőségben mindig is evidenciák voltak”.

Az olyan, Magyarországon fontos részletszabályoknál, mint az állami hirdetések ügye, sem ad a rendelet semmiféle végrehajtási eljárást, nem fogalmaz meg önálló szankciókat. Más Uniós jogszabályokra utal vissza, vagy rábízza a döntést tagállamokra. Esetünkben arra a Médiatanácsra, amelyről az Unió jogállamisági jelentése évről évre megállapítja, hogy mennyire elfogult.

Dull Szabolcs: A rendelet szól arról is, hogy a közszolgálati médiumok vezetőit átlátható és nem diszkriminatív eljárás során kell kiválasztani, és indok nélkül nem lehet megvonni a forrásaikat. A magyar médiában inkább a tartalmi részrehajlással van gond, de ezzel nem foglalkozik a rendelet.

Polyák Gábor:  Ez alapvető probléma. A magyar médiatörvény azt sem biztosítja, hogy a közszolgálati médiumok vezetőit átlátható, szakmai szempontok alapján válasszák ki. Lényegében a Médiatanács, illetve annak elnöke dönt. Tehát eleve van egy nyílt konfliktus a rendelet és a magyar médiaszabályozás között, ennek értelmében a magyar eljáráson módosítani kellene. Ha nyílt, szakmai eljárás során, az újságírói etika, a közszolgálat iránt elkötelezett emberek kerülnek pozícióba, az hatni fog a tartalomra is. Nézzük meg, hogyan történik jelenleg a vezetőválasztás a közszolgálati médiumok élén, és miért nem lesz erre várhatóan hatással az Európai Uniós médiaszabadságról szóló rendelete? A magyar jogalkotó elegánsan, formailag szeret megfelelni az uniós jogállamisági elvárásoknak, ezért nagyon nehéz lenne belekötni a magyar jogszabályokba. Azonban könnyű kijátszani. Ugyanaz történik, mint az Unióban általában, hogy a jó szándékú szövegek nagyon nyugat-európai fejjel fogalmazódnak meg. Náluk a szavak azt jelentik, amit jelentenek, az egy egyszerű világ.

Magyarországon viszont a szavak azt jelenik, amit a politika éppen rájuk aggat. Számunkra sokkal konkrétabb leírásra lett volna szükség, meg kellett volna mondani, hogy milyen lejáratásban, kik hozhatják meg a döntést. Ez nálunk nagyon könnyen kijátszható, ebben elképesztő rutinja van a kormánynak.

Dull Szabolcs: Mit mond a rendelet az állami hirdetésekről?

Polyák Gábor: A magyar médiapiac fele állami hirdetésekből él. A Fideszhez közeli médiumok kiválóan elvannak akkor is, ha gazdaságilag semmilyen teljesítményt nem tudnak felmutatni. A civilizált világban sehol máshol nincs ilyen megoldás. Nehéz egy médiatámogatási ügyet sikerre vinni az Unióban. 2019-ben az Európai Bizottság elé terjesztették (Mérték, Klubrádió és Jávor Benedek jegyzi) azt a kérdést, miszerint rendben van-e, hogy ugyanolyan nézettséget elérő, de politikailag egyértelműen más oldalon álló médiumok közül az, amelyik a kormányhoz közel áll, rengeteg pénzt kap, a másik meg semennyit. Ez egyértelműen egy állami támogatásos probléma. Erre azt mondja az Unió, hogy fontos a nézettség, de vannak más mutatók is. De azt nem mondja meg, hogy akkor szerinte mégis mi alapján dönthet így a kormány?

„Világos volt számunkra, hogy az állam arra használja a közpénzt, hogy ne csak torzítsa, de felszámolja a piacot.” 

Dull Szabolcs: Kimondhatjuk-e, hogy ezen a területen semmilyen változást nem hoz a rendelet?

Polyák Gábor: Igen, ezt gondolom. Nagyobb nyilvánosságot fogunk kapni. Ki kell írnia minden médiumnak, hogy évente összesen mennyi állami hirdetést tett közzé. A kormánynak is meg kell mondania, hogy hol, mennyit költött. Ez annyit jelent, hogy a jövőben még dühösebbek leszünk, mert most már pontosan fogjuk látni, amit eddig csak nagyságrendileg tudtunk, hogy milyen elképesztő torzításokat okoznak az állami hirdetések. A transzparencia olyan eszköz, amely demokráciában működik. Kedves állampolgár, neked minden eszközöd meg van arra, hogy tudd, mire költik a pénzedet. Ha úgy gondolod, hogy nem jó, hogy 100 milliárdok mennek el állami hirdetésekre, propagandára, Megafonra, akkor szavazz a választáson úgy, hogy ez többet ne történhessen meg.

„A transzparencia rajtunk nem fog segíteni.” 

Dull Szabolcs: Miért került a rendeletbe, hogy minden állami és magán hír-, valamint aktuális ügyekkel foglalkozó kiadványnak közzé kell tennie a tulajdonosok adatait?

Polyák Gábor: Nem miattunk. Más országokban az érintettek különböző céghálókon keresztül próbálják elrejteni, hogy kik a valódi tulajdonosok. Nálunk nincs eltitkolva, sőt bele van mondva a szemünkbe, hogy adott ponton ki mit vásárol fel. Az összes folyamat előttünk zajlott. Semmi hatása nem volt a kormánypártok népszerűségére.

 

Dull Szabolcs: A tagállamok feladata lesz, hogy betartsák a rendeletet. Mi fog nálunk történni?

Polyák Gábor: Nehéz megjósolni, mert hiányoznak az eljárási szabályok, és egy csomó mindennek formálisan meg lehet felelni. Az Európai Unió 2012 óta évről évre megállapítja, hogy a magyar Médiatanács politikailag nem független. 1989 óta létezik egy irányelv az Unióban, amely a médiapiacnak bizonyos szegmenseit és kérdéseit szabályozza. Ehhez 2019-ben nyúlt utoljára az EU, és akkor bekerült egy nagyon hosszú és részletes szabály arról, mit jelent, hogy az egyes tagállamok médiahatóságai legyenek függetlenek. Formálisan a magyar jogalkotás tudja, hogy mit jelent a médiatanács függetlensége.

„Senkinek nem volt füle az Európai Unióban arra, hogy ne a formai, hanem a tartalmi ügyekkel foglalkozzanak.” 

Ami bíztató a rendeletben, hogy létrehoz testületet, az Európai Médiatanácsot a tagállamok szabályozó hatóságainak képviselőből, amelyben a magyar Médiatanács is benne van. Ez kétharmados többséggel hozza majd meg a döntéseit, tehát a magyar Médiatanács nem tudja megvétózni. Nincsenek erős jogkörei. Amiben „kedve van”, abban beleszólhat abba, hogy a tagállami médiahatóságok milyen döntéseket hozzanak. Nem kötelező érvénnyel, de azért az egy bíróság előtt erős érv, hogy a magyar Médiatanács kivételével mindenki más másképpen gondol valamit.

Dull Szabolcs: Mit lehet tenni, hogy a tagállamokban érvényesítsék a médiaszabadságról szóló rendeletet?

„Vagy megvívja ezt a csatát az Unió, és megpróbálja a rendeletnek a maximumát keresztülvinni, ami nem lesz könnyű, de nem lehetetlen. Vagy azt mondják, hogy annyit tudtunk tenni értetek srácok, hogy adtunk nektek egy ilyen szépirodalmi alkotást, olvasgassátok, érezzétek a nyomást, és ha lepereg rólatok, az a ti bajotok.”

Polyák Gábor: Nem voltam a híve, hogy legyen új rendelet. Nem kellenek új eljárások, a média nem olyan egzakt, mint a versenyjog. Az uniós versenyjog kiérlelt, jól működő, sok jó döntéssel. Abban hittem, hogy ezeket kell használni. Tévedtem. Erős, kiérlelt eszközökkel sem mentünk semmire, amikor az Európai Bizottsághoz fordultunk. Ha az EU élt volna azokkal az eszközökkel, amelyek voltak neki, már azelőtt is, mielőtt a rendelet megszületett volna, akkor nem itt tartana a magyar médiarendszer.

 

S. Takács Zsuzsanna

fotó: Istock