Az újságírás receptje egy kezdő szemével

Az ízig-vérig újságírói létet valahogy úgy képzelem el, mint Martha Stewartot a konyhában. Könnyed, szemeket vonzó, zsigeri és lágyan odaillően harmóniát sugárzó, azzal az érzésvilággal, hogy pont ott, pont akkor, pont azzal, pont a legjobb pillanatban. Mint egy kiváló fogás.

Az újságírásban mindenki megkapja azt, amit szeretne: alanyunk a figyelmet, olvasónk az értékes információt, mi pedig azzal a kellemes elégedett érzéssel a szívünkben hunyjuk le este a szemünket, hogy ma is adtunk valamit a világnak. Hát nem nagyszerű? Döntse el az olvasó…

De az elégedettség érzetéhez vezető út nem mindig könnyű. Időnként érezzük, hogy jó irányba megyünk, olykor zsákutcába vezet, néha pedig csak toporgunk, de ha elég kitartóak vagyunk, hiszem, hogy elérhetjük Ózt, a nagy varázslót. Végig a sárga úton!

A képzésre azzal a kérdéssel a fejemben vágtam bele: Vajon újságírónak „születik” valaki, vagy azzá válhat élete során és sosem késő elkezdeni? Mik azok a tulajdonságok, amik szükségesek ennek a csodás szakmának az elsajátításához, és vajon zöldfülüként, hatalmas lelkesedéssel a szívemben szert tudok-e tenni ezekre a szupererőkre?

A továbbiakban kicsipegettem azokat a gondolatokat a kurzus során tanultakból, amik egy általam elképzelt újságírónak elengedhetetlenül szükségesek: mik az erények, milyen tudás tudás kell, mi lesz a védjegy.  Az első és talán a legfontosabb, hogy az ember tudja magát pozícionálni a kezdő helyzetébe, hol van most és hová tart a szakmában. Ha tisztában vagyunk a céljainkkal és az erőforrásainkkal, akkor meg kell tanulni menedzselni magunkat. Erősségeinket magabiztosságig formálni, gyengeségeinkben lehetőséget találni és élni a változtatás jogával. Teljesíthető irányokat, célokat határozzunk meg.

Zsigeri szakma vagy tanulható mesterség?

 Az újságírás egy komplex szakma, ahol egyformán jelen van az elsajátított tudás és a zsigeri, ösztönös belső vágy, hogy az ember híd legyen a történés és az olvasó között.

Fontos az érzelmi intelligencia. Keltsünk jó benyomást, a bizalom kialakítása is alapvető elvárás, újságíróként empátiával, érzékenyen és tudatosan kell reagálni mások érzelmeire, miközben kiegyensúlyozottan kezeljük a saját érzéseinket. Ez különösen fontos az interjúk során, hiszen segíti a gyors bizalomépítést, a jó első benyomást és az őszinte, nyitott kommunikációt. Hiteles, figyelmes és empatikus hozzáállásunk révén nem csak értékes történeteket tudunk feltárni, hanem megbízhatóbb és emberközelibb szereplőként is vagyunk jelen a szakmában.

Kérdezz jól!  A jól feltett kérdés nyitja meg az ajtót a történethez, a gyors reagálás pedig segít időben belépni rajta. A célratörő, empatikus hozzáállás és a helyzethez való azonnali alkalmazkodás képessége tesz minket igazán hitelessé és ütőképessé – hiszen egy jó sztori megszületése gyakran egy jól időzített kérdésen is múlik.

Az újságírás nem csak kérdésekről, hanem látásmódról is szól, ehhez pedig elengedhetetlen a széles spektrumú, sokoldalú világkép. Minél gazdagabb az ismeretanyagunk, annál pontosabban tudunk értelmezni, kérdezni és mesélni. A világ komplex megismerhetősége adja a hátteret, a mélységet és a kontextust, ettől lesz egy hír több puszta információnál, válik valódi történetté. Olvassunk! Lássunk! Halljunk! Nyissunk!

A változás jó és szükségszerű.

A kaméleonsimogatás, avagy a változás művészete. Ebben a szakmában azt jelenti, hogy az újságíró képes folyamatosan alkalmazkodni a világ, a technológia és a társadalom változásához anélkül, hogy elveszítené a hitelességét. Nemcsak követi az eseményeket, hanem felismeri az irányokat, új kérdéseket tesz fel és új formákat keres a történetmesélésre. A szakma lényege nem a merev szabályok követése, hanem a gondolkodás, a formanyelv és a személet állandó frissítése. A változásra való nyitottság nem veszély, hanem LEHETŐSÉG – így marad élő, releváns és hatásos.

Nem fizetnek érte? Azért vállald be! Ha kezdetben vagy éppen akkor, nem tudnak fizetni érte, akkor is merjünk és menjünk, vágjunk bele – tegyük bele szívünket-lelkünket, hittel, és tekintsük pro bono munkának, portfóliógyűjtésnek. Tegyük ezt lelkesedéssel a szívünkben. Szükségünk van a sokak által már eltemetett naiv gyermeki lelkesedésünkre. Megtérül. Erősebb motiváló erővel bírjon a vágy, hogy maradandót alkossunk, mint a pénz. Lássuk a láthatatlant, a célunk lebegjen előttünk.

„Adj egy percet nekem az életedből” rohanó világunkban információcunami áraszt el nap, mint nap. Felfoghatatlan adatmennyiséggel találkozunk másodpercenként. Itt jövünk mi, lelkes, tenni akaró ÚJSÁGÍRÓK, akiknek küldetésük megérinteni a célközönségüket. Hatást gyakorolni. Figyelmet felkelteni. Adni. Megragadni. Összekötni. Vonzani.

„Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben, Ember lenni mindég, minden körülményben.” /Arany János/ 

Embernek maradni minden körülmények között. Jelen vagyunk nem csak tollal, hanem lélekkel is. Az újságírás nemcsak hivatás, hanem emberségből tett ígéret a világ felé.

Saját stílus? Ne féljünk máshogy látni, másképp kérdezni, más szavakat választani! A hiteles stílus nem tökéletességből születik, hanem őszinteségből, kíváncsiságból és bátorságból. Merjünk kísérletezni, hibázni, fejlődni, mert a saját hangod az, amit senki más nem adhat hozzá a világhoz, csak te.

A szerencsemalac legyen veled! A szerencse az újságírásban nem csupán annyit jelent, hogy a jó időben kell jó helyen lenni, bár néha valóban az élet adja a legjobb sztorit. Aki nyitott szemmel jár, kérdezni mer, észreveszi a részleteket, annál gyakrabban kopogtat a szerencse. Azonban nem pusztán a véletlen műve, amikor a gyermeki lelkesült vággyal teli kíváncsi ember találkozik a lehetőséggel, a MOST pillanatával, amiből történet születhet.

A közösség ereje – az újságírók közössége nem csak megtart, hanem tanít is. Minden beszélgetés, minden megosztott tapasztalat egy új nézőpontot ad és emlékeztet arra, hogy a közösség jó dolog. Egymást figyelve, egymást inspirálva fejlődjünk, mert ebben a hivatásban a legnagyobb tudás gyakran a másik látásmódján keresztül érkezik. Adunk és kapunk, inspirálódunk, akár szakmai biztonságot nyújtunk egymásnak. A gondolataink ötletszikrát pattinthatnak a másikban, formálnak, segítenek. Merjünk nyitni, szükségünk van egymásra.

Ne féljünk segítséget kérni! A fejlődés nem magányos út, a segítségkérés nem gyengeség, hanem a személyiség érettsége. Azok, akik előttünk járnak, iránytűként szolgálnak: nem csak szakmai tudást, hanem tartást, szemléletet és emberi mélységet is adhatnak. Merjünk folyamatosan megújulni, kérdezni, visszajelzést kérni, mert az újságíró nem attól jó, hogy mindet tud, hanem attól, hogy mindig kíváncsi marad a világra.

A jó időbeosztás fél siker! A tudatos időbeosztás az egyik legfontosabb eszköze az újságírónak. A strukturált nap önbizalmat ad, fókuszt teremt és segít, hogy ne csak túléljük a napi feladatokat, hanem jelen is legyünk bennük. A jó időmenedzsment nemcsak abban segít, hogy határidőre elkészüljön egy cikk, hanem abban is, hogy legyen tér a gondolkodásra, az elmélyülésre, a háttérkutatásra, vagy éppen egy váratlan, de fontos történet felgöngyölítésére.

Kulcskérdés a tiszta kommunikáció. Az újságírás ereje a tiszta, egyenes kommunikációban rejlik. Amikor az újságíró világosan, egyértelműen fogalmaz, a tényekre támaszkodik, akkor születik meg a hitelesség. A pontosan megválasztott szavak, a gondolatok letisztultsága nemcsak a szakmai igényesség jele, hanem az olvasó iránti tiszteleté is. A kifejezésmód, a stílus eszköz arra, hogy a valóságot torzítás nélkül közvetítse. Az igazán erős mondatok nem hangosak, csak tisztán szólnak.

A csend ereje, a figyelmes várakozás sokszor mélyebb választ hoz. A jó újságíró tud hallgatni, mert a csendben is megszülethet a lényeg. A türelem bizalomépítő eszköz, ami azt üzeni: „Figyelek rád, fontos, amit mondasz!”

Helyesen írni valódi tudomány. Az újságírás nem csupán nyelvtani kérdés, hanem a szakma alapvetése. Aki pontosan, igényesen ír, azt üzeni, hogy fontos számára az olvasó, a nyelv és a szakma ismerete. A hibátlan szöveg megbízhatóságot sugall. Az újságíró a szavaival dolgozik, ezért a helyes nyelvhasználat nemcsak elvárás, hanem felelősség is.

A felkészültség bizalmat ébreszt. Ajtókat nyit ki és lehetőséget ad arra, hogy a felszín mögé nézzünk. Ez különbözteti meg az igazán jó újságírót az átlagostól. Az a csendes munka, ami már jóval az interjú vagy a riport előtt elkezdődik, az alap ahhoz, hogy jól felépített, érdekes, informatív írás jöhessen létre.

Az a bizonyos plusz, ami az újságíró mozgatórugója. Belülről fakadó motiváló erő, az újságírás lelke. A hajtómű, a szűnni nem akaró belső lüktetés, egy mindent átszövő életérzés, ami erőt ad egy nehéz napon is, ami átlendít, kapaszkodót nyújt.

Sosem késő elkezdeni?

Lelkesedjünk! Mert kell a vágy, hogy írjak, alkossak, átadjak, értéket teremtsek. Szenvedélyből érdemes írni, zsigerileg működni, a WOW effektus, hogy ez fantasztikus, az érzés, hogy nem lehet nem írni róla, hogy nemcsak informálni, hanem érinteni, megérinteni, formálni akarsz. Ez tesz teljessé. Az újságírás egy olyan mesterség, amit nemcsak tanulni lehet, hanem igazi hivatássá is válhat, ha van bennünk elég spiritusz, kíváncsiság és kitartó munka! Az írás egy út, amelyen bármikor elindulhatsz, és sosem késő elkezdeni!

 

Az újságírás a világ és önmagunk megismerése

Minden egyes cikk, interjú és történet bennünket, újságírókat is formál, felépít. Ahhoz, hogy valódi újságíróvá váljunk, nemcsak tudásra, hanem önismeretre, érzelmi intelligenciára és bátorságra is szükség van.

Merjünk másképp látni és legyünk nyitottak a változásra, mert ezek segítenek abban, hogy hitelesek maradjunk, és valódi értéket hozzunk létre. Minden egyes lépés, amit az újságírás világában teszünk, a közösség javát kell szolgálja. Az újságírói közösség ereje határtalan, inspiráljuk is egymást, hogy még jobbak és sokkal jobbak legyünk. Soha ne hagyjuk, hogy a lelkesedésünk elhalványuljon, mert épp ez az, ami minden egyes munkánkban benne van, ami miatt érdemes írni és világot formálni. Merjünk nagyot álmodni, mert az igazi újságírás éppen a szenvedélyből és kíváncsiságból születik! Lássuk a láthatatlant!

 

Tigyi Katalin

mentor Csaba Beatrix, László József

korrektor Breznay Orsolya

képek Pixabay, ujakademia.hu