A magyarországi újságírás sokkal érdekesebb, mint az amerikai
Antonio Reyes Amerikából érkezett Magyarországra, hogy közéleti és online újságírást tanuljon a Bálint György Újságíró Akadémián. Kaliforniában, mintegy 300 km-re Los Angelestől, közvetlenül a mexikói határnál él egy sivatagi kisvárosban, ahol a családi vállalkozásban dolgozik az édesapja mellett.
Kamaszként az újságírókat hősöknek látta
Az írás gondolata régóta foglalkoztatja, mert nagyon tetszik neki, hogy az újságírók a hangjukat hallatva, képesek az emberek gondolkodására hatást gyakorolni. Azonban az újságírás, mint hivatás és szakmaválasztás korábban nem valósulhatott meg. Egy magyarországi online-levelező barátjának köszönhetően ismerkedett meg a budapesti újságíróképzés lehetőségével, aminek hatására merész elhatározással belevágott egy kontinenseket átívelő kalandba.
Hogyan született meg az ötlet, hogy Magyarországon tanuljon?
Patríciával évek óta sokat beszélgetünk, aminek során az újságírás is szóba került. Néhány hónappal ezelőtt fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy én is ezt szeretném tanulni. Az amerikai újságírás véleményem szerint bajban van. Olyanná vált, mint egy „szépségverseny”. Elsősorban a reklámokról, a bevételekről, a kattintásszámok növeléséről szól és már nem a valódi tartalom a fő szempont. Én nem erre vágytam, ezért elkezdtem információkat gyűjteni, tájékozódni a magyarországi helyzetről és ennek kapcsán úgy érzékelem, hogy jelentős különbség van az amerikai és a magyar újságírás között.
Egy kutatás szerint az átlag amerikai jobban bízik egy politikusban, mint egy újságíróban
Ezért úgy éreztem, hogy nem az amerikai szemléletet szeretném elsajátítani. Úgy látom kívülről nézve, hogy Magyarországon függetlenül attól, hogy jobb- vagy baloldali szemléletet képvisel az illető, azért igyekeznek megvédeni az újságírói szabadságot. Nemcsak ez a szemléletkülönbség volt vonzó számomra, az oktatás költsége is kedvezőbb és az országra is nagyon kíváncsi voltam.
Antonio Reyes fotó: Domokos Attila
A képzés elvégzését követően hol szeretne dolgozni?
Amerikai vagyok és mindig is amerikai újságíró leszek, azonban ez nem jelenti azt, hogy megszakadnak a magyarországi kapcsolataim. Szeretnék itt is dolgozni, az országban élő külföldieknek angolul írni, valamint bemutatni Magyarországot az amerikaiaknak és kamatoztatni a képzés során elsajátított tudást. Nem csak az élményeimet akarom megírni, fontosnak tartom, hogy beszámoljak az itt szerzett tapasztalatokról, az életről és az emberekről, akiket megismertem. Úgy látom, hogy nagy a különbség a fővárosi és a vidéki élet között. Most egy körülbelül 500 fős településen lakom, onnan járok Budapestre a képzésre és a programokra. A helybeliek kedvesek, kíváncsiak rám, érdeklődnek honnan jöttem, ki vagyok. A főváros nagyon színes, változatos, sokan beszélnek angolul és számos itt élő külföldivel találkoztam, akik megosztották velem a saját tapasztalataikat nem csak a mindennapokról, hanem a politikáról és a társadalmi vonatkozásokról is beszéltek nekem.
Mi volt eddig a legmeghatározóbb élmény?
A képzés mindenképpen, annál is inkább, mert Patrícia nekem végig tolmácsolja az órákat. Ilyen élményben még sosem volt részem. Az elfogadást is kiemelném, mindenki barátságos és elfogadta ezt a különleges helyzetet. Az oktatók komolyan vesznek, válaszolnak a kérdéseimre, szeretnék számomra is teljes értékűen átadni a tudást. Annyira jól érzem magam, hogy azon gondolkodom, kibernetikát is Magyarországon tanulnék.
Lázár Patrícia és Antonio Reyes, Bálint György Újságíró Akadémia fotó: Domokos Attila
Mi az, amit szívesen magával vinne Amerikába és mi az, ami hiányzik a hazájából?
Előszőr vagyok ezen a kontinensen, ezért sok új impulzus ér. Tetszik például a tömegközlekedési rendszer szervezettsége, a települések között és Budapesten is nagyon jónak látom. Ami hiányzik, az talán az otthoni ízek. Az úgynevezett mexikói konyha itt leginkább azt jelenti, hogy az ételben bab és kukorica van, az íze azonban jelentősen eltér az általam megszokottól. A magyar konyha sok remekét viszont megszerettem, a lángos, a gulyás és a kürtőskalács is nagyon ízlik.
Antonio Reyes fotó: Antal Márk
Mi az a téma, amit hazaérve először fog megírni az amerikai olvasóknak?
Az első dolog, amiről be akarok számolni, a környezetvédelemmel kapcsolatos. Ahol én élek Amerikában, a mexikói határhoz közel egy völgyben, ott van egy tó, a Salton Sea, amelynek a medre tele van mezőgazdasági vegyszerekből származó méreganyaggal, valamint Mexikóból is kerültek át mérgező anyagok a vízbe. Ezek szárazság idején, főként szeles időben, por formájában a levegőbe kerülnek és nagyon sok megbetegedést okoznak. Például az itt élő gyerekek 20%-a szenved asztmatikus betegségben. Sok pénzt költöttek már arra, hogy javítsanak a helyzeten, azonban senki sem tudja pontosan, hogy milyen érdemi lépések történtek, mert erről nem adnak valódi tájékoztatást.
Salton Sea 2015
Nemrégiben az is kiderült, hogy rengeteg lítium található a tó alatt, ami nélkülözhetetlen az elektromos autók gyártásához. A lítium kitermeléshez sok víz kell, ami felgyorsítja a tó kiszáradását, emiatt pedig egyre több egészségkárosító anyag kerül a levegőbe, ami veszélyezteti az ott élőket. A szakemberek azonban nem adnak konkrét és mindenki számára érthető választ arra, hogy a termelés fokozása mellett, miként lehet megvédeni az emberek egészségét.
Salton Sea 2021
https://www.kpbs.org/news/midday-edition/2021/03/18/dust-over-salton-sea-project-red-hill-bay
Megtudtam, hogy Európában, egy csehországi falu alatt is van egy hatalmas lítiummező és ott ugyanez a folyamat megy végbe. Az, hogy a termelés, a haszon érdekében nem tájékoztatják megfelelően a lakosságot. Erre a párhuzamra és ennek a tanulságaira újságíróként mindenképpen fel szeretném hívni a figyelmet. Azonban nemcsak a problémára, hanem az esetleges megoldásokra is szeretnék fókuszálni. Arra, hogy mi a megoldás, milyen technológia teszi lehetővé, hogy az emberek ne betegedjenek meg a bányászat következményeitől. A cseh faluban élők rendkívül zárkózottak, sem egy ottani újságírónak, sem Patríciának nem nyíltak meg az ügyben. Bennem felmerült a kérdés, hogyan érhetők el olyan emberek, akik nem akarnak beszélni a problémáikról.
Én úgy látom, hogy a magyarországi újságírás tényleg eltér más országokétól. Különlegesnek tartom azt, amit tapasztalok. Az újságírók szerintem itt bátrabban kimondják a véleményüket, és jobban hallatják a hangjukat egy-egy témában. Ezt hasznosnak vélem olyan emberek megszólításánál, akik zárkózottabbak és kevésbé tudnak kiállni önmagukért, nehezebben tudják érvényesíteni a saját érdekeiket például egy ilyen környezetvédelmi kérdésben. Azt gondolom, hogy újságíróként az itt tanultakat alkalmazni tudom majd Amerikában, a helyi problémáinkkal kapcsolatban is, az ebből következő eredményekkel pedig akár a cseh embereknek is tudok majd valamit adni azzal, ha be tudok számolni megoldási módszerekről.
Antonio Reyes fotó: Domokos Attila
A képzést követően egyből visszatér Amerikába?
Patrícia olyan újságot akar indítani, ami az aktivisták tevékenységére szeretné felhívni a figyelmet. Egyre jobban érdekel ez a terület, úgy érzem, hogy magam is aktivista vagyok, amiben az újságírásról tanultakat is használni tudom. Az aktivista lét nem arról szól, hogy az emberek az utcára vonulnak és tiltakozásukat fejezik ki valami ellen. Sokkal inkább jelenti azt, hogy összefognak egy ügy érdekében, változást akarnak elérni és ezt anyagi haszon reménye nélkül, önként teszik. Ez annyira megérintett engem, hogy szeretnék részt venni ebben a munkában otthon, Amerikában és itt Európában is. Azzal, hogy Budapestre jöttem újságírást tanulni, elkezdtem megérteni Európát, az itteni folyamatokat és az embereket. Ez segített felismerni a bennem rejlő érzéseket és törekvéseket a saját jövőmet illetően is. Fontos, hogy válaszokat találjunk a kérdéseinkre a személyes életünkben, a közösségi létünkben és a társadalmi folyamatokban. Ebben újságíróként tehetem talán a legtöbbet, ezért mindkét országban szeretnék jelen lenni és dolgozni.
Csaba Beatrix
A beszélgetést Lázár Patrícia tolmácsolta
Kapcsolódó bejegyzések
XXI. század, 21 női sors
Útravaló a médiamegjelenések világában
