Út és üzenet

Út és üzenet

Jézus tudta, hogy mi vár rá. Akkora rettegéssel töltötte el, hogy vért verejtékezett. Aztán végigcsinálta. Az egészet. Hagyta, hogy megostorozzák és megszégyenítsék. Felcibálta a keresztet a Golgotára, aztán meghalt rajta.

Az, hogy ezután tényleg feltámadt-e és az Atya jobbján ül-e a mennyben, a mai napig kérdéses. Vannak, akik szerint koholmány az egész, mások szerint egy gyönyörű, ámde szimbolikus történetről van szó. Ezzel együtt tény, hogy a mai napig több milliárd ember hisz Jézus tanításaiban, és vallja, hogy az Emberfia valóban feltámadt. Az üzenet célba ért.

De mi történt volna, ha Jézus nem megy fel a Golgotára? Ha nem demonstrálja a létező legdrasztikusabb módon, hogy komolyan gondol mindent, amit mondott, az utolsó vesszőig? Elérte volna-e ugyanezt a hatást? Célba ért volna az üzenet az út nélkül, amit végigjárt?

És nem egyedül járta végig. A tanítványai éveket töltöttek vele – együtt gyalogoltak a porban szomjasan, együtt ettek, sírtak, nevettek. És még ha nem is értettek mindig mindent, ott voltak. Hallgatták, kérdezgették, időnként össze is vesztek vele. Tanúi voltak annak, ahogy Jézus járt az útján. Aztán annak is, hogy meghalt. Utána pedig annak szentelték az életüket, hogy továbbadják az üzenetet. És ők is véresen komolyan gondolták: egy kivételével mind vértanúhalált haltak. Így indult a kereszténység, ami a mai napig a világ legnagyobb vallása.

Most egy pillanatra álljunk meg, és képzeljünk el egy olyan világot, amelyben Jézus „csupán” egy korszakalkotó gondolkodó és tanító volt. Aki, miután hosszú évekig tanulmányozta a Tórát és merengett rajta, előállt egy forradalmi új világmagyarázattal, amely bár a zsidó monoteista hagyományra épül, túlmutat azon. Lehet, hogy egy ponton otthagyta volna Jeruzsálemet, hogy egy görög városállamban tanítson. Lehet, hogy benne lenne a filozófiai tankönyvekben, mint egy jelentős iskola alapítója, a modern humanizmus egyik előfutára.

De nem vált volna azzá, akinek ma majdnem két és fél milliárd ember vallja. Az üzenetnek nem lenne ekkora ereje. Lehet, hogy számontartanánk Jézus tanításait, mint a nyugati kultúrtörténet egy különleges darabkáját, de csupán egy érdekes lábjegyzet lenne, nem pedig történelemformáló erő.

A kereszt nélkül nem lenne kereszténység… Az út nélkül nem lenne üzenet.