
Egy nő, a gondviselés és egy nógrádi falu
Alsópetény egy, a Cserhátban megbújó nógrádi falvakból. A település központjában hosszú ideig állt üresen egy romos helység, amely egykor boltként szolgált. Aztán jött Káli Betty, aki nekiállt és a helyi asszonyokkal felújította a házat, közösségi teret formált belőle, közben pedig kitalálta, hogy tud az ott élő asszonyoknak támaszt nyújtani és munkát adni. De nemcsak a ház változott, hanem Káli Betty is hosszú utat járt be.
Alsópetényt a Cserhát szelíd dombjai ölelik körbe. A völgyben megbúvó települést télen a zúzmara varázsolja mesebeli tájjá, tavasztól őszig pedig a ligetekben és az erdőben virágzó ezerféle mesebeli virág. Nem csoda, hogy évszázadokon át grófok és bárók vettek itt birtokot, építettek kastélyokat, kúriákat, ligeteket, kerteket. Tárgyi emlékeik többsége mára az enyészeté lett, de történeteiket még őrzik a település lakói.
A falu az utóbbi időben mintha Csipkerózsika álmából ébredne, egyre többet igyekszik megmutatni az értékeiből, és ebben óriási szerepe van az ott lakó vagy éppen oda beköltöző nőknek. A rendbehozott épületet igazi közösségi térré alakították, a kertet rózsákkal ültették tele, igazi élményközponttá vált. Bettyt, a környéken mára mindenki csak Rózsalánynak hívja. A rózsa nemcsak a kert dísze, hanem alapanyag is, amiből gasztronómiai és wellness termékek készülnek. Van itt rózsaszirupos kávé, rózsatea, rózsabólé, rózsás sütemények és rózsaborsos sós falatok. A Rózsavilág néven működő hely legnagyobb értéke mégis a női közösség, amely hol kisebb, hol nagyobb létszámú, de bárhogy is változik, a női teremtő erő folyamatosan működik, amelynek motorja Káli Betty.

forrás: rozsavilag.hu
Hogyan kerül egy pesti polgárlakásban élő közgazdász Nógrádba?
A vidéki lét ötlete akkor merült fel, amikor a férjem kaszkadőr lovainak kerestünk istállót. Nem akartunk vidékre költözni, de a nógrádkövesdi élet egyre inkább a sajátunkká vált. Kezdetben a pesti lakásunkat nem akartuk eladni, amikor megszületett a döntés, nem is volt könnyű vevőt találni. A fővárosi lakásunk nem szokványos polgári otthon volt, mert angol stílusban rendeztem be. Sokáig kerestük az új gazdáját, aztán jött egy angol úr, leült a nappalinkban, és látszott rajta, hogy „hazaérkezett”. Ő vette meg a lakást, mi pedig abba a romos földházba költöztünk, amely egy módos gazdáé volt. A volt tulajdonos különös ember, mert a lóistálló szebb volt, mint maga a ház, de mi pont ezt kerestük, hiszen a lovak miatt akartunk költözni. A lakóépület felújításához szakembert kerestem. Felhívtam a szentendrei Skanzent, ahol két szakértőt is javasoltak, akik közül Buzás Miklós építészmérnököt választottam. A barátságunk azóta is tart, meg a közös elhivatottságunk, hogy minél több földházat mentsünk meg.
A földházakat úgy képzeljük el, mint a dombházakat?
Nem, ezek régi paraszti házak, melyeknek a fala vályogból épült. Ezek egyértelműen föld feletti házak. A mienk egy 200 éves vályogház volt. A vályogház igazi csoda, amit az ért meg, aki valaha lakott ilyenben.
A felújítás olyan jól sikerült, hogy még a Lakáskultúra magazinba is bekerült.
Így van, akkor én már foglalkoztam textiltervezéssel, a ház eredeti hangulatát szerettem volna visszaadni a kelmékkel, a színekkel. Az istállóban pedig ott álltak a lovak, úgy éreztük, az életünk ezzel teljessé vált.

Sikeres közgazdászként nagy cégeknél dolgozott marketingesként. Mi ösztönözte arra, hogy pályát váltson és textiltervező legyen?
Valójában én lélekben soha nem voltam közgazdász. Az a szüleim álma volt, nem az enyém. Én meg nem álltam ki magamért, így az összes ilyen álmomat kezdetben a saját otthonomban éltem ki. Aztán meg a gondviselés segített. A férjem egy ismerőse is ösztönzött, amikor meglátta a terveim alapján kialakított lakást és azt mondta: „Betty, neked ehhez érzéked van!”. Egyúttal beajánlott Csavarga Rózsa, Pro Architectura és Ferenczy Noémi-díjas belsőépítészhez, aki éppen textiltervezőt keresett. Addigra voltak már referenciáim, így engem kért fel. A legbüszkébb a Parlamentben végzett munkámra vagyok. Ha egyszer majd valaki kutatni fogja az Országház textíliáinak a történetét, ott találja a nevem. Önmagában ez is óriási dolog számomra, arra pedig külön büszke vagyok, hogy én találtam meg a kupolacsarnok ólomüveg ablakaira alkalmas árnyékoló anyagot. Kevesen tudják, hogy a kupolacsarnok tetején kétrétegű ólomüveg ablakok vannak, ahol a két réteg között 90 cm a távolság. Az ólomüvegekre eső fény a két réteg közötti részt akár 80 fokra is fel tudja melegíteni. Olyan textíliát kellett találni, amelynek specifikációját a Műegyetem mérnökei határozták meg. Ami bírja a hőterhelést, megfelelő módon szűri a fényt annak érdekében, hogy a belső térben, ahol a Szent Korona van kiállítva, a fényterhelés a megengedett érték alatt maradjon. Munka közben készült rólam egy fotó, amint a kupola ablakában állok. Remélem, lesz alkalmam megmutatni az unokáimnak, hogy a nagymama a Parlament tetején sétált.

A nógrádkövesdi házból milyen út vezetett az alsópetényi romos üzletbe?
A férjem halála indította el a váltást. Azt gondolom, hogy a nők többsége egy 10 éves gyerekkel visszaköltözött volna a városba, de engem ott tartott a vidék varázsa. A nógrádkövesdi otthonunkból azonban számomra a régi életem üres díszlete lett, ahogy a férjem halála után üres lett a lovarda is. Mindaz, amit közösen megálmodtunk, értelmét vesztette. Amikor a fiam 18 éves lett, közösen döntöttük el, hogy kilépünk a díszletekből, a gondviselés pedig Alsópeténybe vitt.
Ekkor született meg a Rózsavilág ötlete?
A Nógrádkövesdhez közeli Béren a település vezetősége ültetett 16 ezer tő rózsát a startmunka mintaprogram keretében, amit a helyi asszonyok gondoztak. Felkértek engem, hogy találjam ki, hogyan lesz ez a program eredményes. Elkezdtünk olyan termékeket készíteni, amelyeket a Szent István Egyetem kutatóival és egy séffel együtt dolgoztunk ki. Szerettem volna segíteni a helyi asszonyoknak, hogy olyat alkossanak, ami érték és ami a vidéki női létbe illeszthető. Hímzésrekonstrukcióval kezdtük, ami az általam tervezett táskákon kelt életre, majd a rózsából készült termékekkel folytattuk a közös munkát. Közben pedig részese lettem a helyi Család és KarrierPONT projektnek. Itt olyan nőknek segítettünk, akiknek gondot jelentett a munkába való visszatérés vagy a munka és a magánélet összehangolása. Amikor átköltöztem Alsópeténybe, vittem magammal ezeket az álmokat, terveket.
Mennyire ment könnyen a lakhelyváltás?
A kezdet nagyon nehéz volt. A házat az önkormányzat biztosította a projekthez, azzal, hogy nekünk kell rendbe tenni, de a ráfordításainkat nem tudja ellentételezni, az épületet pedig három évig használhatjuk, aztán értékesítik. Természetesen a vevők mi is lehettünk. Ha ma valaki belép a Rózsavilágba, nehezen hiszi el, hogy bizony akkor ez egy romos, omladozó földház volt. Rengeteg munkával hoztuk rendbe és alakítottuk olyanra, amit most látnak. Közben a pályázat, amiből a felújítást és az üzemeltetést elkezdtük, lejárt, új támogatásokat nem kaptunk. Nekem azonban fontos, hogy támaszt és munkát nyújtson ez a hely a közösség tagjainak.

Kézről-kézre adták a neves belsőépítészek, remek referenciamunkái vannak. Mégis egy eldugott nógrádi faluban épít közösséget. Mit jelent Betty számára a falusi női lét?
Túlteng az igazságérzetem, mindent ki akarok javítani, amiről azt érzem, nem jól van. Sokáig abban a tévedésben éltem, hogy ha valamit szívvel-lélekkel csinálsz, akkor annak sikerülnie kell. Egy csomó kudarc után ráeszméltem, hogy ami nem sikerül, azt sem kell kudarcként felfogni, az is része annak az útnak, ami elvezetett oda, ahol most vagyunk. Azt szeretném, hogy a vidéki női létnek legyen rangja, értéke. Ne csak hátrányként éljük meg, ne csak agglomerációs élettérként használjuk a falut. Mit csinálhat vidéken egy nő, ami értékes munka, a női lélekhez közel áll és még jövedelmet is teremt? Erre keressük a választ a háztáji mezőgazdaságban, a kézművességben és a turizmusban.
A Rózsavilág egy olyan minta, ahol mi magunkon próbáljuk ki elsőként az ötleteinket és elmondhatom, hogy nem könnyű, de mindig van, ami továbblendít. A Rózsavilág Baráti Köre egyre növekszik, és egyre többen jönnek a városból is. A felnőtté lett fiam is ezt a vidéki életet választotta és ő is tevékeny tagja a közösségnek.
Szegedi Andrea
mentor: Csaba Beatrix
korrektor: Breznay Orsolya
kiemelt kép: Káli Betty