Anglia szubjektív szemmel

Angliát mindenki ismeri könyvekből, filmekből, tudósításokból, sportversenyekből, a barátai elbeszéléséből vagy a hírekből. Angliába készülve az utazó úgy csomagol a bőröndjébe az élményekre várakozva, ahogyan egy család a nagybácsijához utazna látogatóba. Milyen lehet igazán az ország és milyenek a lakói?

A tervezgetés és álmodozás után, a kalandra vágyó elindulhat, hogy megtapasztalja az angliai életérzést. Ha teheti, minél kevesebb fővárosi és több vidéki helyszín legyen a programjában, ezért érdemes autót bérelni, amelyet igyekezzen maximálisan kihasználni. Ne féljen attól, hogy az autó jobbkormányos, tájékozódjon az ottani közlekedési szabályokról és biztos lehet benne, hogy a vezetés is élménnyé válik. A szigetországi autósok udvariasak, segítőkészek.

A Budapest – London távolságot érdemes nem fapados légitársasággal megtenni, hanem inkább valamelyik nagyobb európaival. Így kevesebb járatkésés várható vagy egy törölt járat miatt sem kell bánkódni. Hasznos előre összeállított programtervvel indulni, készülni a látnivalók feltérképezésével, hogy gyorsabban és egyszerűbben érjen célba. A terv összeállítása már előre felfokozza a várakozást, hiszen Dél-Anglia bővelkedik a kies vidéki helyekben és városokban, múzeumokban, tengerpartokban. Nem szabad kihagyni Oxfordot, Cambridge-t, a katedrálisok városait, a British Múzeumot és aki ünnepi időszakban érkezik, menjen el színházba, koncertre, mert életre szóló élménnyel gazdagodhat.

Az Angliába tartó utazók általában Londonba érkeznek a repülőgéppel, majd innen mennek tovább, vagy maradnak felfedezni a fővárost. Amikor a gépük földet ér, elindulnak csomagjaikkal a kijárat felé, egyszerre szembe jön velük a világ mindenféle nációja, hangja, ruházata, illata, temperamentuma. Az élmény szó szerint sokkolja az embert, a sokféle helyről származó, nyüzsgő tömeg ámulatba ejtő. Aki nincs hozzászokva ehhez a zsongáshoz, annak akár zavaró is lehet. Eligazodni viszont könnyű, mivel minden ki van táblázva, ki van írva, nem lehet eltévedni ezen a hangyabolyszerű, örökké nyüzsgő reptéren. Minden itt dolgozó segítőkészen végzi a munkáját, néha kérni sem kell, odajönnek és eligazítanak mindenkit.

A British Múzeum egyiptomi csodái

A múzeumok múzeuma a világ harmadik leglátogatottabbja, a francia Louvre és a vatikáni után. Itt mutatják be a kairói Egyiptomi Múzeum mellett a világon a 2. legnagyobb egyiptomi gyűjteményt, mely 11 ezer év történetét szemlélteti.  Mindig hatalmas tömeg van, szinte lépni sem lehet, minden egyes tárló előtt sorok állnak, várni kell, hogy a látogató egy pillantást vethessen a múmiákra, szarkofágokra, egyéb kiállítási tárgyakra, szobrokra és eszközökre. Szédítő az a gazdag tárgyi anyag, amelyet itt felhalmoztak. Érdemes tudni, hogy Angliában minden állami fenntartású múzeumot bárki ingyenesen megnézhet. A kiállított tárgyakkal kapcsolatban a mai napig folyamatos a nemzetközi tulajdonjogról szóló vita. A britek ezen tárgyak többségét elkobozták, lefoglalták, vagy egyszerűen elvitték, ahol rátaláltak, a kisebb részét megvették, esetleg ajándékba kapták.

Royal Albert Hall

Érdemes átküzdeni magunkat Londonon a Hyde Parkig, hiszen az előadóterem a park mellett található. Az előzetesen megvásárolt jegy mellé lehet kedvezményes parkolást is vásárolni, hiszen Londonban nagyon nehéz parkolni és nem olcsó. A Royal Albert Hall messziről szemet szúr, megtalálása nem okoz gondot. Lenyűgöző már a látvány is, a belső tér elrendezése, a meredek lépcsősor. A széksorok, a nyüzsgő tömeg hangja és látványa teljesen elbódítja az embert. Itt, ezen a helyen egy komoly- vagy könnyűzenei koncert megtekintése örök élményt ad. Maga az épület gyakran látható koncerteken, televíziós közvetítésekben vagy filmekben. A világ legkiválóbb művészei, zenekarai lépnek itt fel az év szinte minden napján, tekintet nélkül a műfaji sajátosságokra. A Royal Albert Hall 1871-ben nyílt meg, Viktória királynő kezdeményezésére, amelyet a férjéről, Albert hercegről neveztek el. A kerek, vöröstéglás épület nem véletlenül világhíres, megtiszteltetés itt fellépni a művészeknek és különleges élmény a közönségnek. Hatezer ember a befogadó képessége és 41 méter a legmagasabb pontja a tető szerkezetének. Az akusztikája rendkívüli és csodálatos a hangulata.

Oxford a tudás vagy Harry Potter városa

Aki Oxfordról hall, annak általában az egyetem, a tudás, a tudományos felfedezések és a Nobel-díjas tudósok nevei jutnak eszébe.  Már ez is vonzó lehet az utazó számára, de a Harry Potter filmek megjelenése óta Oxford valami mást is jelent.

                 

A 130 ezer fős városban rengeteg fiatal sétál és nézelődik, csoportokban, vagy többen összeállva keresik a film helyszíneit, hiszen a Harry Potter sorozat több jelenetét itt rögzítették. Érdemes tudni, hogy nemcsak az ifjú varázslótanoncról szóló filmek jelenetei készültek itt, hanem más alkotók is szívesen használták a város egyes helyszíneit, ezek is kultuszszámba mennek. Több múzeum is várja a turistákat, valamint a könyvtárakba is érdemes ellátogatni. Megérintő sétálni az egyetemi városrészben és a kollégiumok környékén, ahol a kutatás és a tanítás zajlik. Érdekesség lehet, hogy Oxfordban a középkorban épült kollégiumok mellé templomot is építettek, ezért a városban az átlagosnál több templom látható. Az egész egyetemi rész olyan, mint egy meseváros. Különböző épületekkel, tornyokkal, kis kápolnákkal, csodás ajtókkal és csúcsos ablakokkal. Ez alól a modern tudományokat oktató és kutató informatikai és műszaki egyetemi épület hatalmas téglatest formájú, üveg- és betontömbje a kivétel. Továbbá ott vannak a beülésre csábító teázók, kávézók, a könyvesboltok, a sétáló utcán lévő szuvenírárus boltok számossága, a gyorséttermek és a varázslótanuló nevével ellátott sokféle emléktárgy turistacsalogató boltjai. Látványosságnak számít a középkorban alapított fedett piac.

 

Persze kihagyhatatlan élmény látni a múzeumokban pihenő kincseket, például az Einstein eredeti kézírását őrző táblát, amit az 1931-es előadásán használt. Különlegesség az utolsó dodo madár kitömött példánya, a régi kódexek, ősnyomatok, kutatásra szánt eszközök garmadája. A botanikus kert pedig több, mint varázslatos.

Cambridge vagy Oxford eldöntendő kérdés

Az alapítás szempontjából Anglia második egyetemi városa inkább hasonlít egy régen még működő, ma már nem funkcionáló ipari városra. Persze itt is vannak régi, hagyományos angol stílusban épült szép, csúcsos épületek, közrefogott belső kertek. Cambridge-ben 31 kollégium van, amely mind önálló, mind mást és máshogyan oktat, de mégsem lengi be az az összetéveszthetetlen érzés, ami Oxfordban még az idegenek számára is érezhető. Cambridge egyetemét egyébként az 1209-ben Oxfordból megszökött diákok alapították. Az oxfordi polgárok ugyanis nem mindig voltak barátságosak a diáksággal. Az évszázadok alatt többször is összetűztek egymással, és általában ennek a vége a fiatalok menekülése lett, legtöbbször a szomszédos Cambridge-be. A két egyetem versengése 800 éve tart, ennek igazi csúcsa és kiemelt rendezvénye az egyetemek közötti evezős verseny, amely egy igazi vérre menő küzdelem.

A városban nincs olyan sok relikviabolt, mint Oxfordban, helyette egyéb üzletek sokasága, bevásárlóközpontok elégítik ki a vásárlásba menekülő helyiek és a turisták igényeit. A pihenni vágyóknak lehet csónakázni, mint Velencében, vannak puccos sokcsillagos szállodák, de még a pékségek és az éttermek is túlságosan személytelenek. Cambridge-ben látni – a magyar szem számára szokatlan – városi legelőt, a hatalmas zöldterületet, egy kerítéssel körbekerített rétet, amely a belvároshoz közel, a folyó partján terül el. Viszont tilos az átjárás, mert magánkézben van – erre egy nagy tábla figyelmeztet. Felmerülhet a kérdés: honnan lehet tudni, hogy ez egy legelő? Onnan, hogy tehéncsorda legelészik rajta, a bámészkodók nagy örömére.

 

Érdemes felülni a Parker’s Piece-i parkban az óriáskerékre, megtekinteni fentről is a várost, és közben elmerengeni azon, hogy amíg 1848-ban Magyarországon a szabadságharcunkat vívtuk, addig az angolok – az itt felállított emlékmű tanúsága szerint – éppen feltalálták a modern labdarúgás első szabályait, a játékosok pedig ezen a zöld gyepen (ami most már park) játszották az első modern labdarúgó mérkőzést. Élmény lehet átsétálni a matematikusok hídján, amely Európában egyedülálló.

 

Az újságok szerelmesei

Angliában nagyon sok újság jelenik meg nyomtatott formában, azonban a fiatalabbak ebben az országban is az elektronikus eszközeiken olvasnak szívesebben, viszont legendás az újságszeretetük. Belépve akár egy egészen apró élelmiszerboltba vagy egy papír-írószer, esetleg könyvesboltba, pláne egy szupermarketbe, a szem beleszédül az újságválasztékba. Szinte minden témának van saját lapja, legyen az hobbi, szakma, bulvár, divat, gazdaság, de régészet vagy hajómodell szaklap is van. A napilapok száma pedig lenyűgöző, a legnagyobb példányszámú és egyben a legrégebbi, a The Times napilap, aminek a szombati száma a mellékletekkel közel egy kilót nyom. Akár a következő hétvégéig is tartogat olvasnivalót. Angliában emellett számos országos és helyi lap is van, ezek ingyenesek és naponta informálják az olvasókat. Elképesztő, megdöbbentő és egyben lenyűgöző a kínálat sokfélesége, ami minden olvasói igényt képes kielégíteni.

Whitstable tengerpartja

Aki még nem volt angol tengerparton, nem tudja, mit hagy ki. Whitstable tengerpartja egy halászkikötő, a mellette kialakított „hajóbeállókkal”, melyeket vastag cölöpökkel védenek a hullámzástól, mint valamely hajókarámokat. A part kavicsos, a víz nagyon hideg, mégis gyönyörű. Az utazó leteheti az autót a védőgát melletti parkolóban, majd a hideg szél miatt magára öltve a nála lévő összes ruhát, sétára indulhat. Találkozhat fiatalokkal, akik egy nagy tálca kagylóval és pezsgővel sietnek tovább, vagy a szélben és esőben piknikező, nyugágyon poharazó párokkal, kisgyermekekkel, akik homokozóvödörben gyűjtenek kavicsot és kagylóhéjat, vagy társaságokkal, akik csak úgy sétálgatnak. A parton kicsike házacskák állnak, amelyek egyemeletesek és láthatóan szinte mindegyiket használják. Van itt tengerparti sörfőzde, valamint éttermek, amelyek gyertyafényes vacsorával, a tenger gyümölcseivel várják a vendégeket.

                                                   

Dover fehér sziklái

A jellegzetes fehér sziklák egészen megérintenek, szinte világítanak, ha éppen nincs köd. Az a tény, hogy esik, vagy csepeg az eső, az élményt cseppet sem befolyásolja. Dover igazi, hamisítatlan kikötőváros, nincs mit szépíteni. Itt is érdemes a helyi múzeummal kezdeni az ismerkedést. Egy múzeumnak úgy kellene kinéznie, mint a doveri történelmet bemutató kiállításnak. Rengeteg tárggyal, diorámákkal, melyben van ember nagyságú jelenet is, egyszóval ötletesen és informatívan. Autóval vagy busszal könnyen megközelíthető a kilátó, ahonnan a fehér sziklák jól, Európa pedig, – köd esetén – egyáltalán nem látszik. A vendégváróban büfé, ajándékbolt, sőt csizmamosó és egy antikvárium is van a fáradt utazóknak.

                              

A kilátóról lepillantva megtekinthetők az óriási komphajók, amelyek szinte megállás nélkül érkeznek a kikötőbe vagy indulnak vissza a szárazföld felé. Nemcsak a személyforgalom jelentős, izgalmas figyelni, ahogy a kamionok és a személyautók elfoglalják a helyüket egy mértanilag pontos rendben.

Aki eltöltött Anglia különböző részein néhány napot, bizonyára a visszatérésen is gondolkodni fog, sőt el is kezdi megálmodni, tervezni a következő útját és mondhatja: „Good bye England, see you next time!”

 

Domak István

képforrás: Domak István saját képei

kiemelt kép: grubertravel.hu

reptér kép forrás: getyourguide.com

mentor: Csaba Beatrix

korrektor: Breznay Orsolya