Akkor lesz béke, ha a megoldást keressük, nem azt, hogy kinek van igaza…

Az izraeli háború több, mint egy éve tart és több, mint ezer ember életét követelte már, azonban még mindig nem látni a végét. Székely Róbert, az Izraelinfo.com munkatársa első kézből rendelkezik információkkal a témában. A Magyar Újságírók Országos Szövetségének tagja 1972. óta él Tel-Avivban, akit magyarországi látogatásakor a közel-keleti helyzet komplexitásáról kérdeztük. A beszélgetést László József vezette.

„Az a probléma, hogy sokan elvesztették a kritikus gondolkodás mikéntjét”

                                                                                                                                    Székely Róbert

Az újságíró 2024. október 8-án, majdnem napra pontosan az izraeli háború kirobbanásának évfordulóján érkezett a Sajtóházba. A legnagyobb magyar nyelvű Izraelről szóló médium, az Izraelinfo.com alapítója. A tízezer főt elérő nonprofit online újság összes munkatársa önkéntesen dolgozik a portálnál, ahogy Székely Róbert is, aki főállásban informatikus. Az izraeli háború sorsa sokakat foglalkoztat, nem véletlenül telt meg a rendezvény helyszíne. A találkozóból idézünk fel néhány gondolatot.

László József az indító kérdésével egyből a téma közepébe vágott.

• Lesz-e nagyobb háború a Közel-Keleten vagy sikerül-e legalább egy ideiglenes megoldást találni?

Itt nagyon sok erő feszül egymásnak. Nem csupán egy izraeli-palesztin konfliktusról van szó, hanem sokkal mélyebb dolgokról, ezért nehéz megérteni azt, hogy pontosan mi is történik a Közel-Keleten. A probléma komplexitását tükrözi, hogy a különböző arab országok külön-külön is rivalizálnak egymással. Azon versengenek többek közt, hogy melyikük legyen a Közel-Keleten a legnagyobb erő, milyen legyen a vezető vallási irányultság és egyéb, olyan geopolitikai tényezőkért harcolnak, mint például a földközi-tengeri kijárat. Bonyolítja a helyzetet, hogy még az arabságon belül sincs egyetértés. Egymással szemben áll a síita és a szunnita arabság. A mai legnagyobb síita állam Irán, amely – Izrael felszámolásán túl – szeretné elérni azt, hogy a síita legyen a világon a vezető vallás. Izrael felszámolása azonban nem csak Irán célja. 1979-ben kezdődött a muzulmán forradalom, ami előtt Irán egy viszonylag nyitott, nyugat-, amerika- és izraelbarát állam volt. Ekkor azonban az ajatollah átvette az irányítást és innentől kezdve Irán taktikája az, hogy rengeteg proxy hadsereget hozzon létre a Közel-Keleten. Ilyenek például a libanoni Hezbollah, és a jemeni hútik.

 

 

László József közbe vetette, hogy ezek a szervezetek azért tudnak beépülni a társadalomba, mert egyszerre nyújtanak szociális szolgáltatásokat és ezzel párhuzamosan építenek hadsereget.

Székely Róbert megerősítette, hogy ez egy állandó taktika. A libanoni Hezbollah-nál lehetett először azt látni, hogy a szervezet a legnagyobb katonai és politikai tényezővé vált egy országban. Mint mondja, a nyugati világban ebből annyi látszik, hogy a politikai erő egy szociális hálót tart fenn. A Hamász számára ez azért előny, mert ezzel a nemzetközi közvéleményt Izrael ellen tudják fordítani, például amikor egy iskolát lebombáznak. A valóságban ezeket a területeket megszállva tartják, hiszen ezeken keresztül folyik a pénz és akinek a kezében van a pénz és az irányítás, annak a kezében van az erő és a hatalom. Székely Róbert kiemelte, hogy ezzel szemben Izrael hátránya az, hogy betartja a nemzetközi törvényeket és igyekszik egy etikus hadsereget fenntartani.

László József felvetette azt a kérdést, hogy a korábbi évtizedekben a Közel-Kelet a Szovjetunió, majd Oroszország és az Egyesült Államok egymásnak feszülését is szimbolizálta.

• Mi maradt ebből?
• Ez most is érezhető, de kevésbé, mert a különféle arab belső viszályok lehetetlenné teszik azt, hogy egyetlen nagy közös front legyen. Példaként említhetjük Szíria esetét, ahol Oroszország Szíria, Assad oldalán áll Iránnal együtt, miközben a Szíria feletti hatalom megszerzéséért a Hezbollah, Oroszország és Irán még egymás ellen harcolnak, sőt még Törökországgal is folyik a küzdelem, hiszen mindegyikük szeretné megszerezni a Földközi-tengerhez való hozzáférést. Törökország harcol Iránnal a legnagyobb muzulmán erő cím elnyeréséért, és Szíriában egymásnak feszülnek ezek a frontok, ahol 6-8 érdekszféra ütközik, különböző kérdésekben másféle csoportosulásban. Az azonban nem valós forgatókönyv, hogy Törökország szeretné bekebelezni Szíriát, ugyanis, mivel NATO-tagország, korlátozott a mozgástere.

• Vajon Izrael belép a NATO-ba?
• Nem hiszem, hogy belátható időn belül csatlakozna a NATO-hoz Izrael, mert ezt a konfliktust a nemzetközi szervezet nem akarja felvállalni. Ennek ellenére Izraelnek sok egyezménye van NATO tagállamokkal, illetve a NATO-val, és rendszeresen részt vesz NATO hadgyakorlatokon, együttműködnek közös fejlesztésekben.
• A Hamász támadása egyébként egy békefolyamatot is megakasztott, az Ábrahám-szerződésekét, ez kinek állt az érdekében?
• Az Ábrahám-terv elsődlegesen Irán érdekeit sérthette, mert ez alapján Izrael elsősorban a szunnita országokkal alakított ki egy területi rendezést, és ezeket az országokat az amerikai érdekszférához rendelte hozzá.

A közönség soraiban ülő résztvevők kérdéseire is válaszolt a Tel-Avivban élő újságíró.

• Míg Izrael háborúzik, Európában és Amerikában is tüntetnek a palesztinok mellett, Izrael ellen. Mi ennek az oka?
• A tüntetők az eléjük tárt adatok alapján levonják azt a következtetést, hogy Izrael népirtást hajt végre, s ez ellen tüntetnek. Szerintem nem ez a probléma, hanem az, hogy sokan elvesztették a kritikus gondolkodás mikéntjét, véleménybuborékokban élnek, a közösségükben divat ezt vagy azt gondolni, és nincs igényük arra, hogy utána olvassanak a tényeknek.

A szakértő hangsúlyozta, hogy aki kimegy tüntetni, véleményt alkot, az nézzen utána a tényeknek.  Mindenkinek azt javasolja, hogy sokféle helyről tájékozódjanak, mindenféle médiumot olvassanak, és egyedül vonják le a következtetéseket. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy Izrael elkövetett egy hibát, ami felháborodást kelt, és okot ad a tüntetőknek: több millió palesztint tart megszállás alatt.

• Mi az oka?
• 1967-ben Izrael megszállt palesztin területeket, amelyekről nem akar lemondani. Ezeket megszállva tartja, nem annektálja a területeket, így több millióan élnek alapvető emberi jogok nélkül. Természetesen igazságtalanság a kitelepítés, vagyis mindkét oldalnak igaza van a saját szempontjából, azonban a béke legnagyobb ellenfele az igazságkeresés, és akkor lesz béke, ha a megoldást keressük, nem azt, hogy kinek van igaza.

• Vajon a tényekhez való ragaszkodás a jövőben semmibe vész? Létezik egyáltalán objektivitás?
• Szerintem mindannyiunknak kihallatszik a véleménye, ami teljesen rendben van. A kérdés az, hogy azt miként adjuk elő, teret adunk-e a másik véleményének? Ezért fontos az újságírók munkája, hogy utánajárnak-e alaposan egy-egy témának, érdekli-e őket az, és érzik-e a felelősségét annak, hogy mennyire alakítja a cikk olvasóinak tudását a témáról.

• A háború megmentette Benjámín Netanjáhú miniszterelnököt?
• Netanjáhú sok szempontból ugyanazt csinálja, mint Orbán Viktor Magyarországon a vészhelyzet bejelentése óta. A háború kitörése óta az izraeli miniszterelnök a háború árnyékában olyan törvényeket akar átvinni, amelyek nem támogatottak széles körben, hanem komoly ütközőket jelentenek a társadalomban. Emiatt a társadalom egy része nem tudja Netanjáhút teljes mellszéllességgel támogatni, bírálják, mert nem csak a háborúval foglalkozik. Az pedig, hogy ki a felelős azért, hogy a háború kirobbant, egy nagyon komplex kérdés. Fel kellene állítani egy vizsgálóbizottságot, amit a kormány egyelőre nem tett meg. Ki kellene vizsgálni például azt, hogy mi az, amit a hírszerzés tudott, és miről nem tudtak. Vagy megvizsgálni, hogy mennyire pontosan tudták azt, hogy melyik nap történhet a támadás, és amikor megtörtént, miért tartott olyan sokáig a katonaság válaszcsapása. Így talán sosem fog kiderülni, hogy miért így alakult a háború kitörése. A dátumot miért nem egyeztették pontosan Iránnal és a többi proxy szervezettel, vagy hogy mennyire felelős a kormány, vagy éppen Netanjáhú.

A több, mint kétórás beszélgetés során olyan nézőpontokat ismerhettek meg a találkozó résztvevői, amelyek tartalmazzák a konfliktus zónában élők mindennapi tapasztalatait. Ennek köszönhetően sikerülhet jobban megismerni a háború kiváltó okait.  A világpolitikai folyamatokat, a szövevényes kapcsolódási pontokat és a rendkívüli veszélyeket is rejtő konfliktust szemlélve, mindenképpen felmerül a kérdés, hogy kiderülhet-e kinek van igaza, van-e megoldás és lesz-e ebből valódi béke.

Gonda Gréta

Mentor Csaba Beatrix

„Az Európai Unió finanszírozásával. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az EACEA nem vonható felelősségre miattuk.”