Kis színházak a nagyok árnyékában

A magánszínházak a magyar kulturális élet sokszínű, mégis sérülékeny szereplői. De vajon meddig lehet fennmaradni állami támogatás nélkül, 100 fő alatti nézőtérrel, egyre növekvő költségek mellett? Budapest és a vidék kisebb színházait vizsgálva kiderül, hogy a túlélés kulcsa sokszor a közönséghez való közelség és az alkotói szabadság.

Túlélhetik-e a magyar magánszínházak a támogatáshiányt, avagy mit tud egy 60 fős színház, amit egy nagyszínpad nem…

Valahol a belvárosban megbújik egy kis pince, benne egy szűk színpad néhány kopott székkel. Az előadás elkezdődik, a közönség suttogva vár – nincs függöny, nincs reflektorfény, de a feszültség a levegőben vibrál. Itt kezdődik az a színház, amely nem a díszletekről, hanem az emberről szól. A budapesti és vidéki magánszínházak sokáig a „kulturális underground” világához tartoztak – ma viszont egyre többen figyelnek rájuk. Nem csupán azért, mert másfajta előadásokat kínálnak, hanem mert a létük egyre bizonytalanabbá válik. Felmerül a kérdés: vajon elég-e a szenvedély és a hit a túléléshez? A Nemzeti Színház vagy a Vígszínház neve, költségvetése és infrastruktúrája megközelíthetetlennek tűnhet, mégis a kis színházak azok, amelyek szabadságukkal, tematikai sokszínűségükkel és kísérletező szellemiségükkel igazán különlegesek. A nagy intézmények mindig is meghatározóak lesznek – de a valódi párbeszéd gyakran a kis színpadokon születik meg. Nemcsak a szereplők, hanem a nézők között is. Ezek az apró terek a magyar kulturális élet lelkei. És talán éppen ezért nem is olyan törékenyek, mint elsőre gondolnánk. Mert bár kicsik, a legnagyobb igazságokat gyakran a legkisebb helyeken mondják ki. A legtöbb magánszínház nem rendelkezik stabil, állandó állami támogatással – ha van is ilyen, az többnyire projektalapú, kiszámíthatatlan és politikai szempontok által is befolyásolt. Állami segítség híján fennmaradásuk nagyrészt a jegybevételből, magánadományokból, szponzoroktól és pályázati forrásokból biztosított. Egyes színházak – mint például a Centrál Színház vagy a Turay Ida Színház – részben piaci alapon működnek: népszerű darabokra, ismert színészekre, és a közönségigényekhez való alkalmazkodásra építenek.

60 fő éppen elég…

 Egy nézőtér, ahol csak 60 szék van és függöny sincs, nem hátrány – sőt, néha pont ez a varázsa. Mégis, sokan legyintenek, ha megtudják, hogy egy színházban csak 60-80 ember fér el. Pedig ez sok esetben előny is lehet.

A néző és a színész közelsége sokszor olyan élményt ad, amit egy több száz fős színházterem nem tud. Az előadások intimebbek, a közönség szinte belép a történetbe. A Spirit Színház például gyakran alkalmaz interaktív formákat, pszichodrámai elemeket – itt nem lehet passzívan hátradőlni. A MáSzínház pedig olyan előadásokat hoz létre, ahol fogyatékkal élő fiatalok is aktívan szerepelnek – a színház itt szó szerint életet változtat. A Bethlen Téri Színház előszeretettel mutat be kortárs, társadalmi érzékenységű darabokat. Az Udvari Kamaraszínház pedig a saját közönségére épít, ami erős hűséget teremt. A 100 fő alatti nézőtér korlátozza ugyan a jegybevételt, de az intimebb tér, a közvetlenebb színész-néző kapcsolat az alternatív, kísérleti előadásokhoz ideális, ilyen például a Kettőspont Színház.

 

Hátrány viszont, hogy a korlátozott bevétel miatt nehezebb nagyobb neveket meghívni vagy látványos produkciókat létrehozni. Továbbá a versenyképesség a nagy színházakkal szemben alulmarad, ezért a túlélési stratégiák szempontjából nagyon fontos tényezők a saját közönségépítés, például iskolai programok, közösségi színház, interaktív előadások, valamint az online tartalmak, streamelés, az együttműködések, koprodukciók más színházakkal, civil szervezetekkel, művészeti iskolákkal. És végül, de nem utolsósorban a nemzetközi kapcsolatok és pályázatok, EU-s vagy kulturális csereprogramokban való részvétel.

Kicsik, hangosak, de nélkülözhetetlenek…

A budapesti és vidéki kis magánszínházak jövője nem ígérkezik könnyűnek, különösen ha nem jutnak stabil állami támogatáshoz. Ugyanakkor azok, amelyek képesek innovatív módon működni, rugalmasan alkalmazkodni és saját közösséget építeni, jó eséllyel nemcsak fennmaradnak, hanem virágozhatnak is, akár a nagy színházak árnyékában, de nem feltétlenül mögöttük, hanem mellettük léteznek. Sorsuk a magántámogatáson, a kreativitáson és leginkább a közönségükön múlik. Jó példa erre a Stúdió K Színház, amelynek fő profilja a függetlenség, a progresszivitás, a társadalmi érzékenység, sokszor sötét vagy filozofikus hangvételű előadásaival. Jellemző rájuk az egyedi megközelítés, ezért rendszeresen dolgoznak kortárs magyar szerzőkkel, erősen reflektálnak a társadalmi-politikai környezetre. A magyar magánszínházak – bár sokszor láthatatlanabbak – mégis fontos kulturális és társadalmi szereplők.

Támogatás, ha van, ha nincs, akkor is lehet nagyot álmodni…

 A legtöbb kis színház – mint például a Stúdió K, a Spirit Színház, az RS9 vagy a Spinoza – nem vagy csak minimális állami támogatásból gazdálkodik. A színházcsinálás náluk nem üzlet, hanem misszió. A költségvetés itt nem a díszletekre megy, hanem az életben maradásra: villanyszámlára, bérleti díjra, színészi gázsikra. Íme néhány nyilatkozat a magánszínházak vezetőitől.

Mácsai Pál, az Örkény Színház volt igazgatója

„Vannak ilyen korok, vannak ilyen szakaszok, amikor financiálisan nehezebb, lelkileg nehezebb. Bár most ez azért már négy éve tart, ami fárasztó, de túl kell élni, és keresni kell a lehetőségeket.” „Most inkább az Örkény szolidarít, mint vele szolidaritanak, és ez a gesztus most természetesen a független szféra felé van, mert az ő helyzetük a miénknél is sokkal rosszabb.

 

 

 

Berzsenyi Bellaagh Ádám, a Budaörsi Latinovits Színház igazgatója

   „Egy pici színház kis székszámmal nem tud akkora jegybevételt generálni, így sokkal kiszolgáltatottabb az adott támogatási rendszernek.”

                                                                                                                    

 

 

 

Kirják Róbert, a Móricz Zsigmond Színház igazgatója

„A jelmez, a díszlet, a rendező mind-mind befektetés, amiről nem jósolható meg azonnal, hogy megtérül- e, de ha tízből nyolcszor igen, boldogok lehetünk.”

 

 

 

 

Hajdú Szabolcs, a Látókép Ensemble vezetője

„A független színházak működése sokszor a túlélésről szól, nem a fejlődésről.

Az állami támogatások hiánya miatt gyakran saját zsebből finanszírozzuk az előadásokat, miközben a közönség elvárja a magas színvonalat.”

 

 

 

Pályázatokkal, közösségi gyűjtésekkel, és ha szerencséjük van, egy-két mecénással tartják fent magukat.

Jól tükrözi ezt, hogy a Ráday Utcai Színházi Találkozón 2022 őszén a Stúdió K rendezett árverést a kellékeiből.

 

 

„A támogatás elapadásával sem tűntek el a kreatív megoldások, több független színházat húzhat ki ideiglenesen a bajból egy-egy jól kitalált vásár, támogatási kampány. Országos hírűvé vált az Átrium Színház támogatási akciója is, a közönség adományaiból több, mint 87 millió forint gyűlt össze a kormánykritikus hangvételű előadásokat is műsorán tartó teátrumnak. Az Átrium egésznapos támogatói napjának keretében valósult meg az Egy Kávé az Átriumért! program, melynek lényege, hogy az eseményhez csatlakozó vendéglátóhelyek a csütörtöki bevételük teljes összegét az Átrium számlájára utalták el, az eseményt a Jedermann kávézó kezdeményezte a Facebookon, és sokan csatlakoztak hozzá. Ugyan nemrég az Átrium komoly veszélybe került, de a rendkívüli összefogás példaértékű volt a közönség szempontjából”.

Külön utak, bátor témák, amit máshol nem látni…

A független színházak gyakran mernek olyasmibe belevágni, amit a nagyok elkerülnek. Ott kezdenek el mesélni, ahol a nagyok sokszor megállnak. Itt előkerülnek a társadalmi tabuk, a történelmi szembenézések, a kisebbségek sorsa, a zsidó identitás. Jó példa erre a Spinoza Színház, amely Herzl Tivadar életét dolgozza fel. A Stúdió K abszurd, sötét komédiákkal reflektál a jelenre. A Kettőspont Színház vagy a Bethlen Téri Színház kis közösségek hangját emeli fel. Ezek az előadások nem a látványról szólnak, hanem az üzenetről. A független színházak egyre többször bebizonyítják, hogy nem méret, hanem mondanivaló kérdése, mi marad meg a néző fejében. Ezek a terek sokszor azok, ahol valóban párbeszéd születik – és nem csak a színpadon, hanem az előadás után, a büfében, vagy a hazafelé tartó villamoson. Lehet, hogy kicsik, lehet, hogy alulfinanszírozottak, de ha egyszer valaki belép egy ilyen színházba, rájön, itt valami igazán nagy történik.

Mi tartja mégis életben ezeket a kis színházakat? A közönség…

Az a néhány tucat néző, aki elmegy, beül egy régi színházi székbe és engedi, hogy hasson rá valami szokatlan, amit máshol nem kapna meg. Ami közös ezekben az előadásokban, hogy nem a tömegeknek szólnak, hanem azoknak, akik engedik, hogy valami megérintse őket.

Öt előadás, amelyet érdemes megnézni

„A Zsidó kutya” – Spinoza Színház

A Zsidó Kutya Asher Kravitz izraeli szerző világhírű bestsellerének lenyűgöző színpadi adaptációja. Egy kutya szemszögéből mutatja be a holokauszt tragédiáját, miközben alapvető emberi értékekről, humanizmusról, barátságról, lojalitásról és összetartozásról beszél.

„K – mint kontroll” – Stúdió K Színház

Nagy kockázatot vállal, aki az előadás megtekintése mellett dönt: K úr nemcsak, hogy betekintést enged legszemélyesebb gondolataiba, de sok álmatlan éjszakán át szőtt rémálmába is becsalogat.

„Forgószínpad” – Turay Ida Színház

Egy kiváló színpadi szerző remek karakterizáló képességével és humorával megrajzolt tündéri világ kel életre egy különlegesen izgalmas szereposztásban, Kossuth- és Jászai Mari-díjas, Érdemes és Kiváló művészek előadásában.

 „Napforduló, avagy a leghosszabb világosság” – MáSzínház

Inkluzív ifjúsági darab, amely valódi fiatalok valós kérdéseit dolgozza fel – nemcsak diákoknak.

 „De Sade: A bűn filozófiája” – NemArt Színház (Kettőspont Színház)

Ki volt Sade márki valójában? Filozófus? Bűnöző? Őrült volt, vagy szabadgondolkodó? Miért zárták be? Nyilvános önboncolás, a bűn filozófiája, amelynek végén talán hiszünk neki, és a pokol nem tűnik már olyan sötétnek és távolinak, mint előtte.

 

 Balázs Lilla

 kiemelt kép: Facebook Bástya Színház

 mentor: Csaba Beatrix

korrektor: Breznay Orsolya

https://infostart.hu/kultura/2023/10/07/macsai-pal-kevesebb-a-penz-kevesebb-a-bemutato-de-a-szinhazra-szukseg-van

https://szinhaz.online/nekem-budaors-a-szinhazi-otthonom-interju-berzsenyi-bellaagh-adam-igazgatoval/?utm_source=chatgpt.com

https://www.moriczszinhaz.hu/hirek/a-folyamatos-megujulas-a-cel?utm_source=chatgpt.com

https://nepszava.hu/3207459_fuggetlen-szinhaz-magyarorszag-tamogatas-korkephttps://nepszava.hu/3207459_fuggetlen-szinhaz-magyarorszag-tamogatas-korkep