Az orosz-ukrán háború gordiuszi csomó Európa számára

Magyarország szomszédságában dúló háború nem csillapodik. Az ellenfelek álláspontja cseppet sem közeledik egymáshoz, ezért az elhúzódó konfliktushelyzet megoldhatatlan gordiuszi csomónak tűnik. Az is nagy kérdés, hogy az Európai Unió milyen szinten vonódhat bele a folyamatba anélkül, hogy világméretű háborús következményei legyenek. A témát annyira fontosnak tartják a szakértők, hogy „Az orosz-ukrán háború hatásai az Európai Unió integrációjára” címmel, pódiumbeszélgetésre hívták a külpolitikai újságírókat a Sajtóházba.

M. Lengyel László, a MÚOSZ Kül- és Biztonságpolitikai Szakosztályának elnöke által vezetett találkozón, Dr. Kis-Benedek József biztonságpolitikai szakértő, katonai hírszerző, nyugállományú ezredes, Dr. Tálas Péter biztonságpolitikai szakértő, Dunai Péter, a Népszabadság volt újságírója, külföldi tudósító, a posztszovjet térség szakértője, a világpolitikai összefüggésekre is rávilágítva fejtette ki véleményét a témáról. A nézőpontok sok tekinteteben megegyeztek, ugyanakkor a szakemberek néhány kérdésben eltérő álláspontot képviseltek. Ez is jelzi, hogy a világpolitikai helyzet feszültségének megoldására egységes elképzelés még nem született. A beszélgetés során a konkrét katonai helyzet értékelése helyett az a kérdéskör került fókuszba, hogy a háború összességében hogyan hat az Európai Unió biztonságpolitikájára, kohéziójára, együttműködésére, diplomáciai lépéseire és a jövőjére.

képforrás european-union.europa.eu

Kis-Benedek József felhívta a figyelmet arra a fontos tényre, hogy az Európai Unió nem katonai szervezet, bár szoros kapcsolatban van a NATO-val. Az orosz-ukrán háború így nem az európai tagállamok és az Oroszországi Föderáció között zajlik, a konfliktus hatása alól azonban Európa mégsem tudja kivonni magát.   A feszültséget az is fokozza, hogy a tagállamok elsősorban a saját érdekeiket szem előtt tartva ítélik meg a helyzetet és vélekednek a szükséges intézkedésekről, elég csak a balti államok, Lengyelország vagy Portugália eltérő helyzetére gondolni. A biztonságpolitikai szakértő úgy látja, hogy az Európai Unió nem tudja megkerülni az orosz-ukrán háborút, ugyanakkor a megoldásra nincs elfogadott koncepció. Azt is érdemes megjegyezni, hogy a szankciók tekintetében sem volt egységes az álláspont a tagállamok között, végül mégis létrejött a megegyezés. Kis-Benedek József kiemelte, hogy ebben a kérdésben végül Magyarország is igennel szavazott.

Megállapításra került, hogy az Európa és Oroszország közötti viszony megromlásának következményeként, megszűntek a biztonsági garanciák, ezért a gazdasági kapcsolatok mellet, új biztonsági tényezőket kell létrehozni és ehhez az ENSZ szerepvállalását is fokozni kell. Az Európai Uniónak fel kell készülnie egy elhúzódó háborúra, mivel láthatóan az oroszok is erre készülnek. Továbbra is kérdés, hogy Ukrajna milyen jellegű katonai támogatáshoz juthat.  A háborús konfliktus azonban nem csak Európát érinti, a világpolitikai tényezők is szerepet játszanak. Oroszország meggyengítése úgy tűnik, egyértelmű cél, függetlenül attól, hogy ki nyeri a közelgő amerikai választást. Ez felidézi a hidegháborús időszakot. Ha tekintetbe vesszük, hogy Kína szintén jelentős gazdasági szereplőként jelenik meg Európában, akkor érthetővé válik, hogy az amerikai vezetés számára nagyon fontos kérdés, hogy Kína és Oroszország milyen kapcsolatban van egymással? Kína ugyanis kihasználva a helyzetet, katonai és polgári célra is felhasználható termékekkel segíti az Oroszországi Föderációt, ez pedig fokozhatja a világ kettéosztottságát. Kína a „mérleg nyelve” lehet a világpolitikában azáltal, melyik felet támogatja a minden szempontból feltörekvő szuperhatalom.  További kihívást jelenthet a döntéshozók számára, hogy Oroszország Irán részéről is támogatást remélhet és ezáltal olyan veszélyzóna alakul ki, amely messze túlmutat egy helyi háborún. Az izraeli-palesztin konfliktusban az Európai Unió katonai vonatkozásban tevőlegesen nem vesz részt, a világpolitikai hatások azonban hosszú távon meghatározóak lesznek a térségre.

képforrás Euronews.com

Dunai Péter a posztszovjet térség szakértője is kihangsúlyozta, hogy az orosz-ukrán kérdést világviszonylatban kell értelmezni, amiből nem szabad kihagyni Kína és India gazdasági és politikai szerepét sem. Véleménye szerinte a Nyugatnak el kell fogadnia, hogy a világ változik és többpólusúvá válik, és jelenleg ennek az átalakulásnak a kellős közepén vagyunk. Megerősítette, hogy a tagállamok eltérő módon állnak az orosz-ukrán háború megítéléséhez. Vannak „oroszbarát országok”, például Magyarország és Szlovákia, középen állnak az „ingadozók”, ők lényegében kivárásra játszanak. Szerinte ezek közé tartozik Németország, Franciaország, Olaszország, a harmadik csoport pedig a „keményvonalasok”, a Baltikumhoz tartozó államok. Ezek az országok nagyon félnek az oroszoktól. Skandinávia helyzete azért is érdekes, mert erőteljesen húz a NATO-hoz. Fontos kiemelni az orosz törekvések jelentőségét. Ennek fő eleme megakadályozni, hogy Ukrajna NATO tag legyen, ehhez eszköz lehet a Zelenszkij vezette kormány leváltása. Ez a feltételezés azt sugallja, hogy nem a területszerzés, hanem az ukrán rendszer összeroppantása az elsődleges célja a háborúnak. A szakértő úgy véli, hogy az oroszok jelenleg nem akarják megtámadni Nyugat-Európát, azonban ez a látszólagos biztonság meglehetősen törékeny.

Dr. Tálas Péter biztonságpolitikai szakértő kitért arra, hogy az orosz-ukrán háború kapcsán milyen szempontokat érdemes kiemelt figyelemmel kísérni. Az egyik fontos kérdés, hogy mit jelent a háború az Európai Uniónak? A másik pedig az, hogy az uniós tagállamok mit tettek eddig és milyen döntéseket hoznak majd a következő időszakban? Véleménye szerint egy átmeneti korszakban vagyunk, ami 2018-ban kezdődött, amikor Trump meghirdette a kereskedelmi háborút Kínával szemben, ami végül egy világrend változást indított el. Az orosz-ukrán háború is ennek az átmeneti korszaknak az eredménye, ami azt jelenti, hogy az oroszok szeretnék megváltoztatni az eddigi erőviszonyokat. Úgy vélik, hogy az amerikaiak világhatalmi vezető szerepét meg lehet kérdőjelezni, ezáltal az orosz döntéshozók „status quo megkérdőjelezővé” váltak. Európa számára fontos, hogy Oroszország stratégiai vereséget szenvedjen, az Európai Unió ugyanis nem akar visszatérni a korábban már létező nagyhatalmi érdekszféra politikához.

képforrás HVG

A szakértő véleménye szerint egy teljesen új, világméretű változást egyik szereplő sem tud létrehozni. Ugyan Kína felemelkedő hatalom, de nincsenek meg a gazdasági és katonai eszközei ehhez. A hadseregük jelenleg nem alkalmas arra, hogy távoli országokban hadászati cselekményekbe bonyolódjon. Emellett az is döntő szempont, hogy Kínának nincs olyan szövetségesi bázisa, mint az USA-nak. Dr. Tálas Péter szerint a bizonytalan helyzetű, rezsim irányította országok a „status quo megkérdőjelezők”, akik a nemzetbiztonsággal szemben, elsősorban a saját rendszerük fenntarthatóságát helyezik előtérbe. Ennek köszönhetően, lényegében egy világrend-háború zajlik. Mivel az Európai Uniónak nincs saját hadserege, nem érdekelt abban, hogy olyan változás jöjjön létre, amelyben a nagyhatalmak kizárólag erő demonstrációval, katonai erővel tudják az érdekszférájukat fenntartani. Az Európai Uniónak olyan politikai és gazdasági rendszerre lenne szüksége, ahol a diplomácia erejével és gazdasági folyamatokkal, tehát pénzügyi és eszköz erőforrással lehet biztosítani a működést katonai beavatkozás nélkül, fenntartható békére törekedve. Minden szakértő egyetértett abban, hogy törvényszerű az Unió tagállamainak véleménykülönbsége a háború megítéléséről. Nem is lehet elvárni a teljes egyetértést, ezzel együtt a tagállamok többsége úgy gondolja, hogy Ukrajnát nagyon erőteljesen támogatni kell. Eddig 14 szankciós csomag került elfogadásra. Ilyen léptékű intézkedésre eddig nagyon ritkán volt példa. A szankciók bevezetése olyan eszköz, amely pótolni igyekszik a saját katonai bázis hiányát. A fegyverkezés és a fegyverexport ezeknek az intézkedéseknek a kiegészítését szolgálják, amelyeket az Unió részben a saját hadseregei felszerelésére, részben az ukrán hadsereg támogatására fordítja. Amennyiben az európai hadiipar tevékenysége fokozódik, annak további következményei lesznek, mert előre vetíti, hogy minden résztvevő és érintett, elhúzódó hadászati cselekményekre számít.

Kis-Benedek József annyiban egészítette ki az elhangzottakat, hogy az Európai Uniónak még nem merültek ki a diplomáciai lehetőségei. Ugyanakkor úgy látja, hogy az amerikai dominancia jelentős, mivel az uniós döntéshozók megvalósítják az amerikai elképzeléseket és ez nem biztos, hogy az európai érdekeket szolgálja.

képforrás Borsod24

Dunai Péter szerint Ukrajna újjáépítéséhez nagyon sok pénz kell majd, ehhez hitelekre lesz szükség. Felvetődik a kérdés, hogy vissza tudják-e fizetni majd ezt az összeget? A görögök és az olaszok már csináltak hasonlót, azonban azoknak a hiteleknek a kiegyenlítése is csak uniós beavatkozással volt lehetséges. Éppen ez a példa teszi kérdésessé a jelenlegi helyzetben, hogy milyen gazdasági és pénzügyi erőfeszítésekbe egyeznek bele a tagállamok.  Emiatt például Magyarország is a közös hitelfelvétel ellen van.

A pódiumbeszélgetés során a szakértők kulcsterületekre világítottak rá. Az egyik fő probléma, amit mindannyian megemlítettek, hogy az Európai Unió a szankciók kivételével nem képes egységes, önálló politikai, gazdasági, katonai döntések meghozatalára. A közelgő amerikai elnökválasztás Ukrajna támogatásán túl, Európa és az Amerikai Egyesült Államok kapcsolatát is befolyásolhatja. A tanulságok közé sorolható, hogy egy új világrend kialakulása és a folyamat eredménye még teljesen bizonytalan, mindeközben számunkra a legfontosabb az, hogy a magyar nemzeti érdek érvényesüljön és Magyarország a nyertesek között legyen.

Dézsi László

mentor: Csaba Beatrix

„Az Európai Unió finanszírozásával. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az EACEA nem vonható felelősségre miattuk.”